Az időzítés mesterei

„Kék az ég, és zöld a fű, apa férfi, anya nő. Az evidenciák valóságában zajló mindennapi robotéletünk szánalmas díszletei között globálisan is értelmezhető kollektív létezésünk talán elért már addig a pontig a világtörténelemben, hogy rögzítenünk kell az evidenciákat. George Orwell szavait citálva: »immár olyan mélységekbe süllyedtünk, ahol a nyilvánvaló dolgok újbóli kimondása az intelligens emberek kötelessége« (idézi John Lukacs: Demokrácia és populizmus – félelem és gyűlölet, fordította: Komáromy Rudolf, Európa, Budapest, 2008, 15. o.).

Érdekes szakmai kérdés ugyanakkor annak megvizsgálása, hogy e rögzítés, kimondás, egyértelművé tétel, deklaráció, nyilatkozat vajon mindenképpen alkotmányba való-e, amennyiben van egyáltalán alkotmány. Ha lenne terünk, érdemes volna felidéznünk, mire is való egy konstitúció, ha ugyan nem éppen arra találták ki, hogy magába foglalja azokat az értékeket, jogokat és szabadságokat, melyek támadás alatt voltak, s ezért védelemre szorulnak. Az alkotmány komoly védelem, sánc, amely mögé behúzható, bevonható és ezzel biztonságban tudható a védendő dolog.

E kutakodás lefolytatása minden bizonnyal érdekes kaland lenne, de esetünkben nincs rá szükség. A magyar Alaptörvény kilencedik módosításának eme része ugyanis nem elvi, eszmei, történelmi vagy erkölcsi okokból született, hanem politikai taktikai megfontolásokból, amelyek politikai vizsgálatot igényelnek. Nem a nép akarta vele megkönnyíteni a saját, és megnehezíteni a kormány dolgát, hanem fordítva: a kormány akar még könnyebben, akadálytalanul, zökkenőmentesen, egyszerűbben azt tenni, amit akar.

Azért kerülnek evidenciák a hatályos alaptörvénybe, hogy velük együtt más – vitatható, sőt vitatott, mi több, erkölcstelen és bűnös, de semmiképpen sem odaillő – passzusok is belekerülhessenek, miközben egyéb jogi normák úgy válhatnak a jogrendszer részeivé, hogy a koronavírusos válsághelyzetben alig tűnnek fel.”