A relativizálás kettős arca, avagy Jupiter és a kisökör

„A szentegyházi származású Demeter Szilárd, jelenleg – többek között – a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója és miniszteri biztos olyan publicisztikát írt az Origón, mely miatt sokan felhördültek. Tény, hogy a magyar és az európai mainstream nyilvánosság egyik tabutémájához nyúlt akkor, amikor Európát Soros György gázkamrájának, Sorost pedig liberális Führernek nevezte.

Az nem kérdés, hogy Demeter Szilárd erősen fogalmazott, amúgy is természete, hogy a szokványosnál sokkal élesebben fogalmaz megszólalásaiban, de azért nem olyan ördögtől való ez a két hasonlat – formáját tekintve (a tartalmára még visszatérek!). Szóval, lehet-e ma nácizni, szélsőjobboldalizni valakit?

Teljesen természetesen, igen, ha azt a baloldali-liberálisok teszik.

Mert hiába lehet igaza Demeter Szilárdnak, szándékától és jól felépített párhuzamától függetlenül csak az marad felerősített üzenetként, hogy zsidózott és nácizott egyet.

Amit a magyar kormánnyal korántsem barátságos (mainstream) média fel is fog erősíteni, sőt, már meg is tette. Gondolatmenetének tartalmával nem fognak foglalkozni, mert a valódi cél nem az, hogy érdemi értelmezés folyjon, hanem az, hogy léket lehessen ütni a hajón. Azon a hajón, melyen egyik kapitányként manőverezik Demeter Szilárd is. Tehát kommunikációs szempontból elnézte most a fegyvernemet – mint formát –, de a túlerővel sem jól számolt.

Ui.: Nem kérdés számomra, hogy Demeter Szilárd mellett ki kell állni, nagyon visszataszító az is, ahogy a témára rárepült az erdélyi és magyarországi média bizonyos része, egyesek nagyon aljasul. Olyanok vagytok, mint a legyek, az! Tudom azt is, hogy azok közül, akik a tenyeredből ettek, most sokan a fejed akarják, de ilyen a természetük. Vagy a politika természete? De biztosan nem mondtam újat…”