A médiainkvizíció pitiáner ügyekben is teljes gőzzel dolgozik

„Gyomorforgató, mikor kicsinyes erkölcsi pellengérre állítanak valakit. Főleg, ha a médiában, immár határtalan nyilvánosság előtt. Az inkvizíció szellemét idézi. A Morál papja elénk vet egy halandót, és élveteg, szent szigorral ráolvassa vétkét: Íme, testvéreim, itt hever előttetek a porban ő, aki képes volt akkor ezt meg ezt tenni (vagy nem tenni), ilyet meg ilyet mondani (vagy nem mondani). Méltó megvetésünkre. De akár szigorúbb büntetéssel is sújthatnánk. 

Talán érdemes megnézni két efféle esetecskét, amelyekkel nemrégiben port kavargattak a médiavilágban. Az erkölcs egyik szenvedélyes, olykor csőszig hevülő, újságírásban kiválót nyújtó ítésze Till Attilát, vette célba. Elfogadhatatlannak vélte, hogy a népszerű műsorvezető egy vlogban állást foglalt az SZFE ellenállása mellett és a kuratórium ellen. Merthogy a TV2-nél dolgozik (2002 óta), amely néhány éve a kormány martaléka lett. S bár ártalmatlan, szórakoztató show-műsorokban szerepel a kereskedelmi csatornán, ez erkölcsi értelemben kollaboráció.

A másik eset talán érdekesebb, mert »áldozata« maga is erkölcskritikus véleményformáló. Ceglédi Zoltánról van szó, aki egy napon azzal szembesült a 444-en, hogy ez év januárja óta az Európai Parlament momentumos képviselőnőjének, Donáth Annának a személyes tanácsadója. Ami nem baj, hiszen ki ne lenne szívesen az? De egyesek szerint Ceglédinél ez mégis baj, egyrészt, mert ő valóban az lett, másrészt pedig lehullott róla a lepel. Nem igazi független politikai elemző, pártdívák (és direktívák?) körül sündörög, megvásárolható havi pár száz euróval. Jobb, ha hallgat!”