Előfordul, hogy 150-200 kilométert megyünk, mire olyan kórházat találunk, ahol még van hely és ellátókapacitás.
Tehát amikor arról szólnak a hírek, hogy egyre többet kell várni a mentőre, az nem azért van, mert kevés a mentős?
Ha több lenne, akkor sem tudnánk hová vinni a betegeket.
Pénteken azt is lehetett hallani, hogy míg a WHO 15 százalékos átlagfertőzöttségről beszél az egészségügyi dolgozók esetében, nálunk ez a szám csupán 3 százalék. Ez azt sugallja, hogy a magyar orvosok és ápolók az európai átlagnál nagyobb biztonságban vannak.
Az ellátás nem számtani, hanem szakmai kérdés. A három százalékos arány, amit büszkén emleget a tiszti főorvos asszony, rendkívül bizonytalan és átmeneti állapot: látom, hogy a kollégák közül egyre többen betegszenek meg, vagy a közvetlen környezetükben betegszik meg valaki, ami az egészségügyi dolgozóra karanténkötelezettséget ró. Lehet, hogy két hét múlva az lesz nálunk is, mint Belgiumban, hogy akár Covid-fertőzöttként is be kell menni dolgozni, ha az ember épp nincs rosszul. De itt még szerencsére nem tartunk, bár már lazítottak az eljárásrenden. Viszont ha hihetünk a hivatalosan közzétett adatoknak, és miért ne hihetnénk, akkor a lélegeztetőgépen levő betegek száma négy hét múlva a tízszeresére emelkedik. És ezt nem én mondom, hanem például a Kossuth Rádió.