A tisztifőorvos aggódik, amiért szerinte még nem félünk eléggé.
„Néha úgy tűnik, a vírus megfékezésének egyetlen módját a félelem folyamatos fokozásában látjuk, és időről időre társadalmi nagykoalícióban toljuk le a lakosságot, amiért olyan ostoba, hogy még mindig nem fél eléggé. Ez stratégia a hárítást és végső soron a félelemre építő politikai szemfényvesztést erősíti.
Müller Cecília tisztifőorvos azt javasolta a hétvégén a magyar lakosságnak, hogy közvetlen hozzátartozóin kívül tekintsen mindenki mindenkit potenciálisan fertőzöttnek, és aszerint közeledjen hozzá. Jót akart nyilván, érzékeltetni, hogy a járvány bizonyosan jelen van már mindenki környezetében, és jó, ha körültekintőek vagyunk.
A roppant szerencsétlen és jellemző megfogalmazás azonban azt sugallja, hogy mindenkit, a teljes tágabb környezetünket kölcsönösen és elsősorban veszélyforrásként célszerű detektálnunk: ők, szemben velünk, vírushordozók. Ezenkívül, természetesen, legyünk tekintettel egymásra, vagyis a magyar nemzet néven ismert, sokmilliós vírustenyészetre. A tisztifőorvos aggódik, amiért szerinte még nem félünk eléggé. Nincs egyedül.”
Mennyire felkészült Európa a válságokra? Karácsony Ádámmal az uniós készletezési stratégiáról, Brüsszel háborús hangulatáról és a Régiók Bizottságában elfogadott jelentéséről beszélgettünk.
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
Amolyan „megelőző kommunikáció”, értem.
„Ugorj be hozzám valamikor, készítünk neked bilincset” – írta a publicista.
„Semmit nem fognak feltárni, de napirenden tartják az ügyet. Erre van szüksége Magyarországnak?” – tette fel a kérdést az újságíró.
Aki beállt a sorba, az biza’ beállt a sorba. Fogadja egyforma becsülettel a sikert és a kudarcot is.
