A hálózat csapdájában

„Így lett egy nemzetközi politikai ügyekben járatlan helyi könyvelőből, Les Gardi (Gárdi László) úrból tiszteletbeli konzul Sarasotában, aki az azt megelőző tíz év során alig járt Magyarországon. Ezzel a művelettel bebizonyosodott, hogy a hálózat képes operatív szempontból ügyesen összetákolt rágalomhadjáratok beindítására a szilárd patrióta elkötelezettségű, makulátlan hátterű amerikai magyarokkal szemben, miközben közeli, bensőséges viszonyt ápolt a régi kádárista elittel, a volt világbankosokkal, IMF-szakértőkkel, liberális körökkel, valamint a Washingtoni Magyar Klubbal és az Amerikai–Magyar Koalícióval.

A hálózat tehát Amerikában, köszöni szépen, jól van, és virágzik. Idehaza is gyakran megjelennek a képernyőn liberális véleményformálók, a magyar–amerikai szervezetek mai irányítói. Mindeközben nincs hiány az olyan érdemleges magyar–amerikai szereplőkből sem, akik gerinces és elhivatott patrióta gondolkodású értelmiségiként New Yorkban, Washingtonban vagy másutt szívesen vállalnának fontos feladatokat és pozíciókat. Mégis, valahogy rendre háttérbe szorulnak, nem töltenek be irányító szerepet, nem kapnak fontos kinevezéseket, posztokat.

A kultúrharc tehát, amit Szakács Árpád, Bayer Zsolt és több más nemzeti elkötelezettségű véleményformáló pár éve idehaza folytat, a Washington körüli régióban nemcsak lépéshátrányban van, de jelenleg szolid vereségnek néz elébe. A kitelepült balliberális magyar hálózat aktív véleményformáló ereje nem kis mértékben befolyásolta a mostani amerikai elnökválasztást is, főleg ami az ott élő magyar származású szavazókat illeti, természetesen Joe Biden javára. Égetően fontos lenne tehát a magyar külügyi vezetésnek átértékelni az amerikai magyarokkal ápolt nemzeti együttműködési rendszerének egészét, és következetesebben letenni voksukat a magyar kormányt támogató szakértők és aspiránsok mellett.”