A családról

„Törvénybe lehet foglalni mindent. Van lehetőség arra, hogy paragrafusokkal írjuk le, mit tekintünk napsütésnek, mi a víz. Mi a nyugati sivatag kietlen dűnéi felől fújó homokkal teli szél májusban. Azt is törvényben határozhatjuk meg, hogy mi a lovasroham, vagy éppenséggel, hogy mi a család. Megtehetjük? Meg. Értelme azonban nem sok van.

Akinek esze van, pontosan tudja, hogy hamaszín nemcsak »egy minimum száz kilométer per órás sebességgel fújó, napokig tartó erős szélvihar«. Aki állt már benne, és érezte a homok csikorgását a fogai között, dörzsölődött véresre a bőre, egészen biztosan nem erős szélviharként írná le, hanem Isten haragjáról beszélne.

Hosszú életem során, ha valamit, hát azt aztán biztosan megtanultam, hogy mindig a legegyszerűbb dolgok leírásával van a legtöbb bajom. Vegyük például a család fogalmát. A törvény szerint ez mostantól kezdve egy férfi és egy nő valamint az ivadékaik között felálló viszony.

Máris nem számít tehát családnak az a katolikus pap, aki egy darab apró templomba zsúfolt be több, mint száz szudáni gyereket és az anyjukat, akiket rabszolgának adtak el Kairóban. Hiába neveli sajátjaként a kölyköket, hiába nevezik Abujának, ez nem család. És nem család azok a nők sem, akik Kadzsuru falvaiban, egy macsétás mészárlás után összegyűjtötték a túlélő kölyköket, hogy közösen neveljék fel őket.

Nem család az az egyedülálló negyvenes férfi, aki mindent feladott, hogy kiemeljen egy kis fekete gyereket a menekülttáborból, akinek a szeme láttára vágták le a szüleit.

A törvény arról beszél, hogy mi nem család.

Én azonban író vagyok. Nekem arról kell beszélnem, mi az.

Család az, ahol figyelnek arra, hogy élj. Családtagod az, akinek, ha van mit ennie, neked is van. Aki a te életedet és jólétedet olyannak tekinti, mint a sajátját. Aki a vérét adja érted, nem a baszáskor, amikor nemz, hanem azután is bármikor bármelyik órában. Az apád és az anyád azok, akik arra szövetkeznek, hogy amíg védtelen vagy megvédjenek akár az életük árán is. Homályos, le nem írható okok miatt.

Ha meg lehet határozni, pontosan miért teszik, nem igazi család. Testvéred az, aki akkor is a testvéred, amikor nem jó annak lenni.

Abban igaza van a törvénynek, hogy a családnak köze van a vérhez. Egy családban ugyanis bárki önként ontja a vérét a másikért, ezért család. Nem sok köze van a fajfenntartáshoz, genetikához. Baszni mindenki tud, családja nem mindenkinek van.

A család valójában egy eszme. Ezért lehetetlen törvénnyel leírni.”