Semmi gond nincs azzal, hogy Ceglédi Zoltán pénzt kap mint Donáth Anna tanácsadója

„Szerintem semmi gond nincs azzal, hogy Ceglédi Zoltán pénzt kap, mint Donáth Anna tanácsadójaként. Repkednek ennél bőven nagyobb tanácsadói fizetések is az országban. Nyilván, ha lenne egy baloldali párt, aminek én tagja lennék akkor eléggé kiakasztana az, ha egy tanácsadónak a párt ennyit fizetne, de egy liberális vagy piacpárti pártban azt hiszem ez belefér (erről majd nyilván Donáth és a Momentum tagsága, illetve szavazói döntenek, illetve döntöttek). De ha még valaki sokalja is, vagy zavar is ez akkor is azért legyünk következetesek, ez nincs benne ennek az országnak az első 100 ezer problémájában.

Szerintem ennyiben elég rosszak is lettek az ügyről született cikkek, mert arra koncentrálnak Ceglédi mennyit keres, mint tanácsadó. Egy nagy multinál nekem bármennyire is fáj, hogy ekkora vagyoni egyenlőtlenségek vannak, bőven többet keres egy tanácsadó.
Az viszont jó lenne (erről én egyébként már írtam párszor az elmúlt években), ha azok a közszereplők, véleményvezérek, megmondó emberek, publiciszták, akik vagy akiknek cégei állami vagy párt pénzeket kapnak, azok ezt nyilvánosság tennék. És ez sem Ceglédi ügy, hiba lenne ezt egyedül ráhúzni, de jó alkalom ez arra, hogy erről beszéljünk.

Nem azért, mert Ceglédi mondjuk full Momentumos lenne, hanem azért, hogy az olvasó amikor olvassa a véleményüket maga tudjon dönteni mennyire számít bele ez a fajta függőség a véleményalkotásba. Mert nem a pártvezetőknek, polgármestereknek és véleményvezéreknek, hanem az olvasónak kell erről döntenie. És még mielőtt Ceglédin vernénk le ezt a gyakorlatot azért jegyezzük meg, vannak még páran a politikai elemzői véleményvezéri szakmában, akik önkormányzati és pártpénzeket kapnak és ezt nem jelzik véleményalkotásnál.

Én is a Fővárosi Önkormányzatnak dolgozok ugye, pont ezért nem is mondom magamról, hogy független vagyok, azt meg főleg nem, hogy újságíró vagyok. Ámulattal töltenek el azok az emberek, akik újságírónak vallják magukat, majd kiszámláznak ilyen-olyan pártnak. Egyszerűen próbálok nem is írni a Fővárosi Önkormányzat viselt dolgairól. Pedig tudnék pozítivat és negatívat is, de hát ez szerintem teljesen összeférhetetlen lenne. De attól még nevetséges lenne, ha elkezdnem magam, mint független megmondó ember pozícionálni. Szabadnak szabad vagyok, jogom van hülyeséget írni például, és biztosan szoktam is. Úgyhogy kedves véleményvezérek, politikai elemzők elő a számlakönyvvel, a fizetési listával, a munkaszerződéssel!”