Nincs fontosabb dolgunk, mint mesekönyveket darálni?

Indiában divat a gyerekházasság, ne induljunk már el efelé, hagyjuk ki a gyerekeket BÁRMIFÉLE szexből.

Egy (mellesleg leszbikus) fiatal anyuka két (saját maga által szült) kisfiút nevel, a youtube-os videójukban "a gyerekek válaszolnak", az egyik kérdés az volt, hogy a kisfiúk "kibe szerelmesek". Először, ha jól emlékszem, az volt a válasz, hogy "anyuciba", aztán a további kérdés: "és az oviban?" Ott már volt némi zavar, mert a kisfiú azt mondta: "az Ádámba", de az anyja (a leszbikus anyja!) azonnal javított, hogy most NEM erről van szó, nem a barátságról! a kisfiú: Jaaaa.... szóval az anyja is automatice két (azaz 2) különböző nem kapcsolatára szűkíti a "szerelem" szót, annak ellenére is, hogy ő maga nem így él! De meg is keresem: https://www.youtube.com/watch?v=bxHVF4iYz54&t=275s Mindenesetre a lényeg, hogy a kisfiú az Ádámmal tölti az idejét, mert ő a kis barátja, és mindezt még a leszbi anyuka sem hajlandó szexuális szósszal leönteni, mert pontosan tudja, mi a különbség! De a gyerek még nem egészen világosan érti, és nemcsak ő nem, hanem valószínűleg mások is keverhetik a fogalmakat. És amikor a kisfiú az anyját nevezi meg "szerelmének", akkor sem szexuális felhanggal mondja ezt, egyszerűen csak őt szereti a leginkább, őhozzá kötődik a leginkább, mint általában a legtöbb hasonkorú gyerek. Nem érti pontosan a fogalmak közti különbségeket, sem ő, sem mások, és ezt mocskolja be ez a mesekönyv. Talán Dali vagy ki írta, hogy ő "agyilag homokos", amin azt érti, hogy mentális "partnerség" tekintetében nagyon is a férfiakhoz vonzódik, azokkal ért szót, a saját nembeliek társaságát keresi, és a fogalmak összemosódása még egy kifejezetten intelligens művész számára is nehéz, vagy legalábbis eljátszik a kategóriák közti csúsztatási lehetőséggel. De amit ő esetleg nagyon tudatosan és játékosan csinál, az egy kisgyerekben mérhetetlen traumát okozhat, mert nem érti, miért akar folyton a saját nembeliekkel játszani. Szóval mindenki kifelejti a képletből a ténylegesen létező vonzalmat, amivel a gyerekek a saját nembeliekhez kötődnek, és ezt úgy nevezik, hogy BARÁTSÁG. Ez nagy probléma, mert tényleg elő is fordulhat akár, hogy ilyen alapon a gyerekek egymást azzal cikizik, hogy "buzik", ha ketten tényleg jó barátok-barátnők közülük! Az emberi élet során a kommunikációs kapcsolatok nagy részét az emberek valóban a saját nemükbe tartozókkal bonyolítják. De ezt még soha senki nem nevezte SZEXUALITÁSNAK. A szexualitás NÉLKÜLI emberi kapcsolatok vannak itt támadás alatt, pedig ezek teszik ki az emberi élet 99,9999999%-át, egy partnerre esik tízezer nem partneri, csak "szimpla" emberi kapcsolat, reláció, kommunikációs helyzet, és ha mindent töményen leöntenek szexualitással, ha mindent átszexualizálnak, akkor az egész életet rémületesen ijesztővé teszi, a legjobb bezárkózni egy szobába és senkihez sem szólni, mert a buzidémon rádugrik. Így akkor a jó heteró gyerekek (vagy akár felnőttek) nem is barátkoznak! Tehát még egyszer, a lényeg: az ovis gyerekben nem merül fel a szexualitás, a "szerelem" és a "szeretet" nem különíthető el. A gyerek még nem egészen világosan érti a különbséget, és nemcsak ő nem, hanem valószínűleg felnőttek is keverhetik a fogalmakat.

Nem tudják a fajtájukat megtagadni, a vérükben van a náci könyvégetés hagyománya. Most kaptak rá. Moso masa mosodájábol lett dúró dóra darálója. Bagdy Emökével ellentétben több 100 pszichologus írta ála hogy semmi baja nem lesz a gyerekeknek ha fiatal korban toleranciára nevelik öket a mesék.

Tételezzük fel, hogy valahol találnak 10.000 db Mein Kampf könyvet a titkos szolgálat emberei. Várhatóan megsemmisítik. Lenne ekkora vernyákolás, hangoskodás? Vélhetőleg nem. A szabadságjogokba csomagolt deviánsok, perverzek nyomulása az ilyen irományokkal a gyermekeink normális fejlődése ellen megírt Mein Kampf, mesekönyvbe bujtatva. A nagy hörgés a könyvdarálással szemben, azért sem jogos, mert egy-egy könyv szimbolikus megsemmisítése lehet egy tiltakozási módszer, főleg ha a veszélyességével arányba állítjuk. A máglyákon való tömeges égetéssel, tömeges egyéb megsemmisítéssel ne hasonlítgassuk! Dúró Dóra valószínűleg vásárolta a megsemmisítendő könyvet, míg a az ellenzék dicső anarchistái kilopkodták, elcsalták a konzultációs íveket, úgy semmisítették meg, vagy szemeteltek velük. Azt érdekes módon nem kritizálta senki a szivárványos ellenzéki oldalon. (Mielőtt elkezdené bárki, nem a konzultáció minőségéről, hanem az ívekkel végrehajtott cselekedetekről írtam!)