„Gondolom mindenkiben felmerült már a kérdés, hogy miért éppen az SZFE? Miért éppen ők azok, akik a NER történetében először képesek egységesen – oktatók és diákok – kiállni az igazukért, végigharcolni az autonómiájukért folytatott küzdelmet, akiket nem lehet megosztani, leszalámizni, megzsarolni. Ebben nyilván sok tényező szerepet játszik - a rendkívül színvonalas és nagypresztízsű tanári kar, a diákok különös érzékenysége a szabadság és függetlenség iránt, eredendő autonóm személyiségük stb. , – de szerintem talán a legfontosabb, hogy talán az egyetlen felsőoktatási intézmény napjainkban, amely létező és működő kis közösségek hálózata.
Ahol a diákok és a tanárok együtt dolgoznak, egymásra vannak utalva, segítik egymást, éjjel-nappal együtt vannak, vannak közös ügyeik stb. Ezzel szemben a többi egyetemen a kredit rendszer bevezetése óta a diákok teljesen individualizálódtak, a saját évfolyamukon is csak néhány embert ismernek, az oktatási idő alatt rohannak egyik óráról a másikra, és mindenhol más emberekkel vannak együtt. Nincsenek közös ügyeik, közös céljaik, nem tanulnak meg együttműködni, csoportban dolgozni. Márpedig mindenfajta közös cselekvés előfeltétele, hogy legyen közös cél és együttműködési készség. Ez hiányzik a többi felsőoktatási intézményből és a magyar társadalomból is. Emiatt érezzük a dermesztő tehetetlenséget, és ez segítette a fideszt mindeddig abban, hogy minden gazemberséget el tudjon fogadtatni a társadalommal.”