Mi zajlik a belarusz díszletek mögött?

„Kezd visszatérni a belarusz hatalom önbizalma. Már szankciókat vetett ki az Európai Unióra, a belügyekbe valóban beavatkozó Lengyelországot és Litvániát pedig arra szólította fel, hogy csökkentsék az ország méretének megfelelőre minszki nagykövetségeik létszámát. Meddig maradhat hatalmon Alekszandr Lukasenko?

Sokan már temették a belarusz elnököt és hatalmát. A nyugati fősodor média bukott politikusként ír róla, és elnökként  Szvetlana Tyihanovszkajáról. Maguk a nyugati országok ennyire azért nem rohannak előre. Győztesként fogadják ugyan az ellenzéki jelöltet, ám államfőként azért nem ismerik el. Igaz, a választások eredményét, így Alekszandr Lukasenko győzelmét sem fogadják el, a realitásokat elismerve azonban azt nem tagadják, hogy ne ő irányítaná az országot. Eurázsia másik fele ugyanakkor nemcsak gratulált Lukasenkónak, de két globális hatalom államfője tárgyal is vele. Az orosz elnök nemrégiben Szocsiban fogadta, míg a kínai államfő Minszkbe készül.

Belarusznak tehát jelenleg bizonyos értelemben két elnöke is van, míg ha másképpen nézzük a dolgokat, akkor egy sincs.

Ebből a sorból kilóg a három szomszéd, Oroszország és a belarusz ügyekben Moszkva mellett legaktívabb Lengyelország és Litvánia. Míg az egyik oldalról Vlagyimir Putyin az elsők között gratulált Lukasenkónak a győzelméhez, addig Varsóban nemcsak szinte azonnal „trónra emelték”, hanem be is fogadták a Belaruszból kitessékelt Tyihanovszkaját. A belarusz ügyekbe nyíltan beavatkozó Varsó és Vilnius tevékenységét Minszk sokáig tétlenül nézte. Nem kérették be a nagyköveteket, miközben az ellenkező oldalon ezt azonnal megtették. Bizonyos szempontból ez érthető is volt, ám ez a tétovaság valójában Lukasenko bizonytalanságáról árulkodott.

Nos, úgy tűnik, hogy a belarusz hatalom kezdi összeszedni magát.”