Elvégre az se ritka manapság, hogy egyáltalán nem engednek minket reagálni.
„Malin Björk svéd baloldali párti EP-képviselő szeptember 22-én az ETC.se svéd baloldali-zöld webportálon az EU migrációs politikai javaslatáról megjelent vitacikkében a magyar migrációs politikát rasszistának minősítette. A laptól természetesen válaszlehetőséget kértem. Látva a segítőkészséget, két nappal később kénytelen voltam angol nyelvű blogomon reagálni. Ezt követően egészen október 12-ig kellett várnom arra a megtiszteltetésre, hogy az illusztris lap lehozza válaszlevelem. No, nem ám a teljes írást. Az első mondatom, amelyben nehezményeztem, hogy a svéd média ritkán közöl nem mainstream véleményeket, nemes egyszerűséggel kihagyták (értsd: cenzúrázták).
A megjelent válaszomra Malin Björk azonnal (kevesebb, mint 9 órán belül) rövid viszontválasszal élhetett, amit az ETC.se »A magyar kormány minden kritikát el akar hallgattatni« címmel jelentetett meg, amelyben ismét számos kritikát és rágalmat zúdít a magyar kormányra. Meglepő módon… De tegyük is félre, hogy mennyire nyitott és őszinte az a vita, ahol az egyik félnek heteket, míg a másiknak csak órákat kell várnia a válaszadás lehetőségére. Elvégre az se ritka manapság, hogy egyáltalán nem engednek minket reagálni.
A képviselő a szokásos vádakat hozza a magyar kormánnyal szemben: a jogállamiság lebontása, a sajtószabadság hiánya, az egyetemek és emberi jogi szervezetek elleni támadások. Mi nem elhallgattatni szeretnénk a kritikákat, hanem tényeken alapuló párbeszédet. Jelen esetben pedig ennek még inkább híján vagyunk, mint a hozzászóláshoz egyenlő lehetőségeket biztosító alapoknak. Mi értékként és a demokrácia alapjaként tekintünk a vitára, mert amit mondunk és teszünk azt tények és nem pedig politikai vagdalkozás támasztja alá. Ugyanakkor mit is várhatnánk valakitől, aki az Open Society még 2016-ban kiszivárogtatott dokumentuma szerint Soros György megbízható európai parlamenti szövetségesei között szerepel... Se többet, se kevesebbet, mint a Sargentini-jelentéstől…”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A magyar miniszterelnök elfogadhatatlannak nevezte a legújabb uniós tervet.
Túl messzire merészkedett Ursula von der Leyen.
A Tisza Párt körül pedig a baloldali holdudvar képviselői bukkannak fel rendszeresen, noha tagadják, hogy együttműködnének Magyar Péterrel.
Miközben Európa lázasan keresi a választ arra, hogyan tárolhatjuk a megújuló energiákat, a Budapesti Műszaki Egyetemen nagy pillanatnak lehettünk tanúi: először rendeztek hazánkban vanádium-redox akkuworkshopot.
