„A normális melegek Trumpra szavaznak” – áll a bál J. D. Vance kijelentése miatt
A közösségi médiában megindult a találgatás, hogy ki számít bele a „normális meleg pasi” kategóriába.
Azt nem tudhatjuk, hogy milyen szakmai háttérrel rendelkeznek a tiltakozók, csak azt, hogy aránylag sokan vannak.
„Ezernél is több pszichológus támogatja a »Meseország mindenkié« című könyvet és határolódik el Bagdy Emőke klinikai szakpszichológustól, akit szakmaiatlansággal vádolnak. Azt nem tudhatjuk, hogy milyen szakmai háttérrel rendelkeznek a tiltakozók, csak azt, hogy aránylag sokan vannak. Egy olyan világban, ahol a minőség helyett egyre inkább a mennyiségre kerül a hangsúly, sokak számára megkérdőjelezhetetlen bizonyítékként szolgálnak az aláírások. De mennyire szakmai is ez a mennyiségi vélemény?
»Már ezernél is több pszichológus állt ki a Meseország mindenkié című könyv mellett és határolódott el Bagdy Emőke kijelentésétől« – olvasom az újságban. Sokan állítják, hogy ez a könyv túl sok figyelmet kap, és valójában nem több egy gumicsontnál, aminek a rágása közben nem figyelünk oda az igazán fontos dolgokra. Amikor egy kiadvány frontvonallá válik, és az egész társadalmat kettéosztja, az már rég nem az olvasásról szól, hanem ideológiai kérdéssé válik, és az ideológiai kérdések nagyon is fontosak.
Az LMBTQ-témára is érzékenyítő mesekönyvről érdemes vitákat folytatni, hiszen a kérdés arról szól, hogy a gyerekeket, akiknek az olvasmányélményeiről a szülők és a pedagógusok döntenek, mikor és milyen formában tájékoztatjuk a különböző nemi identitásokról és szexuális orientációkról.
Az ellenvélemények zöme nem azt mondja, hogy aki elolvassa a meséket, az egy varázsütésre a saját neméhez kezd vonzódni, hanem amellett állnak ki, hogy nem mesekönyvvel és nem kisgyereket kell érzékenyíteni ebben a témában.
Ki mennyire szakember?
A pszichológusok véleménye is megoszlik, és mivel ez nem egy olyan kérdés, mint az, hogy az égetett mész és víz reakciójakor keletkezik-e kalcium hidroxid vagy sem, érthető, hogy a szakértők egymásnak ellentmondó véleményüket igyekeznek igazukként védeni ebben a nehezen kutatható témakörben. Az aláírók listája tényleg meggyőző benyomást kelt, mindenkinek ott a neve, jó esetben a szakterülete és az is, hogy melyik intézetnél dolgozik. Kétségtelen, hogy vannak köztük olyanok, akikre rákeresve kiderül, hogy rendelkeznek szakmai háttérrel, és szívesen meg is néznék egy olyan vitát, ahol Bagdy Emőke véleményével szemben érvelnek. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy ki ellenőrzi az aláírók hátterét, és ki számít pszichológusnak? Aki megkapta a BA diplomáját, vagy elment mesterre, esetleg PHD-hallgató, vagy több évtizedes szakmai tapasztalata van? Gyakorlatilag bárki aláírhatja, még azt sem tudják ellenőrizni, hogy valóban pszichológus-e az illető, vagy csak egy elsőéves bölcsészhallgató.
Nemrég készítettem interjút Bagdy Emőkével, hosszan beszélgettünk arról, hogy nincs Magyarországon Pszichológus Kamara, nincs tisztázva, hogy ki tarthatja magát pszichológusnak, nincs nyilvántartás, nincs semmilyen hivatkozási alap, ami alapján tudhatjuk, hogy ki nevezheti magát szakértőnek. Felvetődik persze még a szakmaiságon kívül is néhány gyakorlatias kérdés. Mégis hogyan olvashatta el már most 1000 pszichológus ezt a könyvet – ráadásul egy részük külföldön írt alá –, hogy szakértői alapon eldönthessék: ezek a szövegek alkalmasak nyelvezetükben és történeteikben a gyerekek érzékenyítésére? Talán mindannyian online változatot kértek és kaptak a kiadótól? Vagy ez az aláírás csak ideológiai és szakmai tüntetés a Bagdy Emőke által képviselt értékrend ellen, és szó sincs gyerekeink érdekeiről?”