Kísérletezésre nincs idő, különben hatmilliós ország leszünk!

2020. október 11. 07:31

Nem látunk más utat a gyermekszületések számának növeléséhez. Interjú.

2020. október 11. 07:31
Benda József
Vasarnap.hu

Hogyan történt a csecsemők ellátása abban az időben?

A hat hetes gyermekágyi segély után – nem hat hónap, vagy három év, mint most! – a nőket bekényszerítették a munkahelyekre. A csecsemőket a nagyszülők, vagy a szomszédok látták el, vagy az akkor kiépülő bölcsőde-hálózatba terelték őket. A kommunizmus egyik eszmei megalapozója, Engels azt hirdette, hogy minden gyermeknek intézetben kell nevelkednie attól a perctől kezdve, hogy nélkülözni tudja az elsődleges anyai gondoskodást…Ennek szellemében akkoriban háromféle bölcsődét működtettek hazánkban is: a napos, a hetes és a hónapos bölcsődéket! A napos bölcsődét pontosan ismerjük, ezek ma is megtalálhatóak hazánkban. A hetes bölcsőde azonban már magyarázatra szorul. Ez úgy működött, hogy hétfő reggel beadták a magatehetetlen (hat hetes!) csecsemőket az intézményekbe, aztán szombat este értük mentek. A havinál pedig havonta egyszer vitték haza a gyermeket a szülők… Ez utóbbi kettő tulajdonképpen állami gondozást jelentett!

...

Ekkor alakul ki az empátia, az együttműködési képesség, a tolerancia és más szociális képességek. Ha az édesanya nincs jelen, a csecsemő egy úgynevezett szeparációs szorongást él át, ami attól függően, hogy mennyi áll fenn, különbözőképpen rögzül az idegrendszerben, a személyiségben. Ha ilyen módon a gyermek számára nem biztonságos örömforrás az első kapcsolat, akkor sérül a kötődési képessége, ami egész életében elkíséri, befolyásolja a mentális képességeit, az egészségét, a társas kapcsolatait – és a gyermekvállalását is. Magyarországon az ’50-es és a ’60-es években százezrek, sőt milliók nőttek fel így, közvetlenül megtapasztalható anyai jelenlét és gondoskodás nélkül, és ennek hatásai erőteljesen meg is jelennek a mai felnőtt generációk képviselőiben; befolyásolja a társadalmi együttműködési készségeiket, az egészségi állapotukat, mentális képességeiket, illetve utódgondozási hajlandóságukat.

Ezek szerint a nők ’50-es évektől történő munkába kényszerítése máig érezteti a hatását?

Pontosan így van. Azt lehet látni, hogy a világháborúk kisebb mértékű transzgenerációs traumát okoztak, mint az egymást követő női generációk (édesanyák) munkába kényszerítése. Ezen igyekeztek segíteni 1967-ben, amikor Fekete Gyula javaslatára bevezették a GYES-t, amellyel lehetővé vált, hogy az édesanya otthon maradhasson a csecsemővel. Addig azonban csupán hat hetet tölthettek együtt az édesanyák a gyermekükkel. A GYES-sel járó otthonmaradás hatása egy éven belül már jelentkezett is – akkor tizenháromezerrel nőtt a születések száma. Nem elsősorban a pénzügyi támogatás volt a döntő, hanem az a tény, hogy az édesanyák otthon maradhattak a gyermekükkel! Az anyagi biztonság mellett idő is kell a gondozási feladatok elvégzéséhez. Más fontos tényezők mellett ezek együttes jelenléte tudja befolyásolni a születések számát. Nem látunk más utat a gyermekszületések számának növeléséhez. Ennek az alapvető természeti törvénynek a fölismerése kulcskérdés. Kísérletezésre és próbálkozásra már nincs idő – a jelenlegi, 90 ezer körüli éves születésszám csupán egy 6 milliós ország utánpótlását fedezi…”

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 79 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
semmi hatalmat senkinek
2020. október 11. 18:40
Én mondjuk biztos nem tartanék el egyetlen nőt sem, pusztán azért, mert szül egy gyereket, és egyetlen gyereket se 50%-nál jobban. Östintén szólva behányok az "anyatípusú"-nak modott háztartásbeli anyucikáktól... az énanyám is ilyen volt, volt időm megvetni és megútálni ezt a fajta parazitizmust bőven...
Élő Éva
2020. október 11. 14:55
A keresztény családmodell a világ vezető civilizációjává tette az európait /Fergusson: A civilizáció felemelkedése./ A liberális családmodell a történelemben ismert legnagyobb genocídiumot valósítja meg. Ahol teret nyer ott a népesedési mutatók zuhanó repülésbe kezdenek. Egyfajta szellemi pestisként üzemel. Szellemi alapú meddővé tétel. Amíg a gyerekeink biológia tankönyvében a véletlenen alapuló darvini szelekciós modellt teszik kötelezővé, aminek következtében az életnek nincs oka, értelme, és célja. Amíg azt veszik fel az egyetemre aki a tesztkérdésre ezt adja meg helyes válasznak, addig mit remélhetnénk?
NagyLaci
2020. október 11. 14:42
De mégis mit várunk? Be kellene vezetni, a család, és munka alapú demokráciát. Ma mindenki megszavazhatja a törvényhozás összetételét. A most 11.-es gimnazista ugyanúgy, mint a már 30 éve nyugger exmunkásőr. Ha a szavazati jogot legalább 3 év folyamatos, jelenleg is fennálló munkaviszonyhoz, és legalább egy gyermekhez kötnék, valóban csak olyan programok lennének a politikai elit részéről, ami a családokat támogatná. Mondjuk, a mai értelemben vett liberalizmust és a volt kommunista érát el is felejthetnénk.
sors
2020. október 11. 09:47
Gyönyörűen leírja a cikk, hogy nem anyagi okai vannak elsődelegesen a gyermekvállalásnak. Az ateista tudományos nevelés, a nők tömeges dolgoztatása és nemzeti traumák okozzák a termékenységi ráta visszaszorulását. Mindezen túl az állami nevelő intézmények is tragikusak voltak. Arról azonban szó sincs, hogy azért mennének innen el emberek, mert itthon nem lehet gyermeket nevelni vagy nyugaton jobban lehet. Egyértelmű, hogy egyedül a nyugati világ az, ahol ekkora probléma a gyermekvállalás.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!