Nem látunk más utat a gyermekszületések számának növeléséhez. Interjú.
„Hogyan történt a csecsemők ellátása abban az időben?
A hat hetes gyermekágyi segély után – nem hat hónap, vagy három év, mint most! – a nőket bekényszerítették a munkahelyekre. A csecsemőket a nagyszülők, vagy a szomszédok látták el, vagy az akkor kiépülő bölcsőde-hálózatba terelték őket. A kommunizmus egyik eszmei megalapozója, Engels azt hirdette, hogy minden gyermeknek intézetben kell nevelkednie attól a perctől kezdve, hogy nélkülözni tudja az elsődleges anyai gondoskodást…Ennek szellemében akkoriban háromféle bölcsődét működtettek hazánkban is: a napos, a hetes és a hónapos bölcsődéket! A napos bölcsődét pontosan ismerjük, ezek ma is megtalálhatóak hazánkban. A hetes bölcsőde azonban már magyarázatra szorul. Ez úgy működött, hogy hétfő reggel beadták a magatehetetlen (hat hetes!) csecsemőket az intézményekbe, aztán szombat este értük mentek. A havinál pedig havonta egyszer vitték haza a gyermeket a szülők… Ez utóbbi kettő tulajdonképpen állami gondozást jelentett!
...
Ekkor alakul ki az empátia, az együttműködési képesség, a tolerancia és más szociális képességek. Ha az édesanya nincs jelen, a csecsemő egy úgynevezett szeparációs szorongást él át, ami attól függően, hogy mennyi áll fenn, különbözőképpen rögzül az idegrendszerben, a személyiségben. Ha ilyen módon a gyermek számára nem biztonságos örömforrás az első kapcsolat, akkor sérül a kötődési képessége, ami egész életében elkíséri, befolyásolja a mentális képességeit, az egészségét, a társas kapcsolatait – és a gyermekvállalását is. Magyarországon az ’50-es és a ’60-es években százezrek, sőt milliók nőttek fel így, közvetlenül megtapasztalható anyai jelenlét és gondoskodás nélkül, és ennek hatásai erőteljesen meg is jelennek a mai felnőtt generációk képviselőiben; befolyásolja a társadalmi együttműködési készségeiket, az egészségi állapotukat, mentális képességeiket, illetve utódgondozási hajlandóságukat.
Ezek szerint a nők ’50-es évektől történő munkába kényszerítése máig érezteti a hatását?
Pontosan így van. Azt lehet látni, hogy a világháborúk kisebb mértékű transzgenerációs traumát okoztak, mint az egymást követő női generációk (édesanyák) munkába kényszerítése. Ezen igyekeztek segíteni 1967-ben, amikor Fekete Gyula javaslatára bevezették a GYES-t, amellyel lehetővé vált, hogy az édesanya otthon maradhasson a csecsemővel. Addig azonban csupán hat hetet tölthettek együtt az édesanyák a gyermekükkel. A GYES-sel járó otthonmaradás hatása egy éven belül már jelentkezett is – akkor tizenháromezerrel nőtt a születések száma. Nem elsősorban a pénzügyi támogatás volt a döntő, hanem az a tény, hogy az édesanyák otthon maradhattak a gyermekükkel! Az anyagi biztonság mellett idő is kell a gondozási feladatok elvégzéséhez. Más fontos tényezők mellett ezek együttes jelenléte tudja befolyásolni a születések számát. Nem látunk más utat a gyermekszületések számának növeléséhez. Ennek az alapvető természeti törvénynek a fölismerése kulcskérdés. Kísérletezésre és próbálkozásra már nincs idő – a jelenlegi, 90 ezer körüli éves születésszám csupán egy 6 milliós ország utánpótlását fedezi…”
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Kemény, határozott vélemény.
A hangos magyar író fejben bezzegmáshol él. Tíz éve nyitott határokat követel, mert bécsi, berlini és frankfurti fogadásokon látta, hogy az idegen szép.
Szakértők kiszámolták, hogy mekkora marha Szabó Andrea szociológus és „szakértői” csapata.
A Kelet-Európában zajló konfliktusok kapcsán jelenleg három forgatókönyv képzelhető el: egy rossz, egy sokkal rosszabb és egy reményt keltő.
Meghiúsított szabotázsakció a magyar határ közelében: a kormány súlyos fenyegetésről beszél, az ellenzéki narratíva szerint megrendezett akcióról lehet szó.
A mandátum megszerzéséhez körülbelül 24-25 ezer szavazatra van szükség, így a közösségnek gyakorlatilag 100%-os választási részvételt kellene produkálni, ami kizárt. Bauer Bence írása.
