Ki itt a valódi ellenfél?

„Lezajlott hát a borsodi időközi képviselőválasztás, nyert a Fidesz jelöltje a »moslékkoalíció« (Magyar Nemzet) ellen. Napi politikai tét nem volt. A hajszálnyi parlamenti kétharmados többséget ellenzéki győzelem esetén is tovább bírhatta volna a kormánypárt. Annak is »csak« jelképes hozadéka lett volna, ha az ellenzék nyer.

De ez a választás 2022-ről szólt. Fenntartható-e nyomás alatt az ellenzéki egység? Kormányoldalról: megbontható-e, és hogyan az ellenzék? Utóbbihoz az eszköz adott volt, a közös jobbikos jelölt korábbi zsidózása, amely erkölcsi alapról politikailag feszítheti szét az összefogást. A kormányfő annyira szükségét érezte a feszegetésnek, hogy maga nyitotta meg a Kertész Imre Intézetet. Bámulatos arcátlansággal fordította Kertész zsidóságát aktuálpolitikába: »Akkor még nem volt arról szó, hogy antiszemita jelölteket baloldali képviselőjelöltnek el lehet indítani« – mondta, felidézve, hogy Kertész irodalmi Nobel-díját »heves, nem túl színvonalas viták kísérték, különösen a jobboldal és inkább annak radikálisabb részéről«. »Akkor« Takaró Mihály irodalomtörténész nevezte a Nyugatot zsidó lapocskának, ő elmélkedett, hogy Kertész magyar-e. Takaró ma a Fidesz ideológus-kultúrfelelőse, a szélsőjobb meg – könyvdaráló parlamenti pártként – a Fidesz-többség alpillére.”