Kellemetlen, öreg, buta, despota, képmutató, arrogáns párt vezeti az országot

„– Ön mégiscsak az egykori Orbán-kormány diplomatája volt. Vállalna ma is ilyen feladatot mellettük? 

– Semmiképpen! Elsősorban nem értek egyet a jelenlegi kurzus külpolitikájával. A keleti orientáció nem az én ambícióm. Életem nagyobbik részét a keleti blokk nevetséges és erőszakos elnyomása alatt töltöttem. Még egyszer nem vagyok rá kíváncsi. Akkor a szovjet fegyverek kényszerítettek minket, most (micsoda gyalázat!) a saját, megválasztott kormányunk. Ehhez csak azok a percemberek asszisztálhatnak, akik elhitették magukkal, hogy a vezér külpolitikája az egyedül üdvözítő út. Másodszor, az a külügy, amely kiszökteti az elítélt Gruevszkit, kiadja a baltás gyilkost az azeri hatóságoknak, falaz egy pedofil diplomatájának és számtalan más, morálisan védhetetlen akciót hajt végre, az nem az én egykor tisztelt és szeretett minisztériumom. Harmadszor, senkit nem tudnék tiszta szívvel támogatni, aki Magyarországot ki akarja vezetni az Európai Unióból, aki óriásplakátokon harsogja, hogy állítsuk meg Brüsszelt! Negyedrészt,  túl öreg vagyok már ahhoz, hogy ne azt mondjam, amit gondolok és helyesnek tartok, a jó hivatalnok pedig manapság nem erről ismerszik.

– Vagyis nem fogadna el semmilyen »fentről« érkező utasítást. Ha vannak ilyenek. Márpedig úgy tudjuk vannak. Az ön idejében ez hogy volt? 

– A külügy egy félkatonai szervezet, amelyben a fegyelemnek, a szolgálati szabályok megtartásának mindig nagy jelentősége volt. Úgy látom, hogy a mai külügy inkább hasonlít egy teljes katonai alakulathoz (mint a kormány sok más intézménye), amelynek nincs szüksége szuverén személyiségekre. Jeszenszkynek le kellett cserélni rövid idő alatt a moszkovita hivatalnoki gárdát, és felépíteni hozzáértő értelmiségiekkel, egyetemi tanárokkal, az adott terület szakértőivel, vagyis szuverén személyiségekkel a rendszerváltás utáni minisztériumot. De az előző rendszer tapasztalt, nagy tudású és lojális diplomatáit is nagy számban megtartotta. A lojalitás nem jelentett feltétel nélküli hűségesküt. Ezt a társaságot nem kellett nagyon utasítgatni, mindenki tudta, mire kérték fel, és tette a dolgát, legjobb tudása és belátása szerint. Sokszor nyilatkoztam különféle amerikai orgánumnak és a hazai sajtónak is, de nem emlékszem, hogy bármilyen konkrét utasítást kaptam volna feletteseimtől, mit kellene mondanom. Azt éreztem, hogy a miniszter megbízik bennem és számít szellemi kapacitásomra. 

– Vagyis sok minden megváltozott azóta. Maga Amerika is, ugye? 

– Igen, Amerika sokat változott. Tíz évig éltem ott, a keleti és a nyugati parton egyaránt. Nem csak diplomataként, de mint magánember is, tehát volt szerencsém látni egy jól működő demokráciát, egy államgépezetet, amelyben a dolgok kiszámíthatók. A túlkapásoknak határt szab a rendszer, a józan ész felfedezhető a törvénykezésben, a személyes döntéseknek jelentőségük van, a kimondott szó mindennél fontosabb, a tisztesség, a becsület, a szolidaritás minden politika alapja. Ez mintha viharos gyorsasággal megváltozott volna az elmúlt négy év alatt. Az ifjú Bush nagyon hitvány elnök volt, de a jól működő politikai ellensúlyok nem engedték a társadalmat az elnök szintjére süllyedni. Most mintha valami nagyon megváltozott volna. Úgy tűnik, mintha Trump elnök műveletlen, önző amatőrizmusa valami végzetesen rossz szellemet szabadított volna ki a palackból. Az emberek legalantasabb ösztöneire hatva, pont azt pusztítja el az amerikai társadalomban, ami miatt jó volt ott élni.

A Fidesz átváltozásairól sokan és sokat írtak már, nem kívánom szaporítani a szót. Csak azt jegyzem meg, hogy a rokonszenvesből ellenszenves, a szerethetőből kibírhatatlan kormányzást alakítottak ki. Mindent, ami a rendszerváltáskor csodálatos lehetőségként csillant meg (egy rövid időre) előttünk, azt a mai Fidesz megtagadja. Kellemetlen, öreg, buta, despota, képmutató, arrogáns párt vezeti az országot. Első kormányzásukkor már mutatkoztak ezek a vonások, de még nem villantották ki teljesen a foguk fehérjét. Mára a harácsolás, kirekesztés, valamennyi hatalmi ág birtoklása, minden terület erőszakos lerohanása teljesen nyilvánvalóvá tette e hatalom természetét.  Azok a vállalkozók, akik még nem olyan sikeresek, hogy a Fidesz valamelyik embere szemet vetne cégükre, jól működnek ebben a rendszerben, ők jobb híján rájuk fognak szavazni. Az a hívő, akit ugyan sokszor megsértett és kisemmizett a hatalom, hite miatt csak azért is támogatja szeretett vezérét, »ha megversz is imádlak én« alapon. A hívőket józan érvekkel lehetetlen jobb belátásra bírni, csak akkor fognak elpártolni, ha valami új hitet ébresztenek bennük.”