Jogállamiság jelentés – pofon a minek?

„A jelentés összességében sok fontos jogállamisági problémát nevesít, ugyanakkor még az sem állítható, hogy a négy kiválasztott területen a jogsértések teljeskörű listáját tartalmazza. Mindannyian tudnánk említeni olyan ügyeket, amelyek nem szerepelnek az anyagban, de az épp két évvel korábban elfogadott Sargentini-jelentés is valamennyi területen sokkal teljesebb felsorolást nyújt a jogállamiság és az uniós alapjogok és alapértékek sérelméről.

A Věra Jourová által bemutatott dokumentum jelentőségét ugyanakkor nem is az adja, hogy vajon mennyire kimerítő katasztere mindazoknak a problémáknak, amelyeket Magyarországon (és más tagállamokban) tapasztalunk. A kérdés az, hogy vajon az Európai Bizottság jogállamiság keretének részeként hozzá tud-e járulni a demokrácia leépülésével szembeni hatékonyabb uniós fellépéshez.

A kép ebből a szempontból sem tiszta. Kétséges, hogy a Bizottság vagy a Tanács támaszkodni fog-e a jelentésre tényleges lépések megtétele során. Annyit azonban biztosan mondhatunk, hogy ennek lehetőségét megteremti a jogállamiság jelentés. Annak a kimondása például, hogy az állami reklámköltések politikailag elfogult elhelyezése a sajtótermékeknél torzítja a médiapiacot, előrevetíti, hogy az ezt az általam és a Mérték Médiaelemző Műhely, valamint a Klubrádió által benyújtott panasz nyomán immár másfél éve vizsgáló Margrethe Vestager, versenyjogokért felelős biztos hasonló következtetésekre kell, hogy jusson az ügyben.

Alig valószínű, hogy az EB egyik alelnöke által jegyzett jelentés kimondja a piactorzítást és ennek következményeit a sajtószabadságra, hogy aztán a másik alelnök által folytatott vizsgálat arra a következtetésre jusson, hogy nincs itt semmi látnivaló. De a Tanács keretén belül folyó 7-es cikkely szerinti eljárásra is lehet hatása a jelentésnek. Ebből a szempontból a magyar kormány elég súlyos kudarcszériát tudhat a háta mögött.”