Fekete-Győr nem látja a fától az erdőt.
„Alighanem sokan felháborodnak, hogy kerülhet a címben ez a két név egymás mellé. Kérem, legyenek türelemmel. Mostanában egyre több helyen kerül elém egy Márai Sándor-idézet: »Olyan világ jön, / amikor mindenki gyanús, aki szép. / És aki tehetséges. / És akinek jelleme van… A szépség inzultus lesz. / A tehetség provokáció. / És a jellem merénylet!… Mert most ők jönnek… / A rútak. / A tehetségtelenek. / A jellemtelenek. És leöntik vitriollal a szépet. / Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget. / Szíven döfik azt, akinek jelleme van.«
Mikor keletkeztek ezek a sorok? Mint minden jelentős alkotás, ezen szavak is önálló életet élnek, s az olvasón múlik, kikre vonatkoztatja. De az irodalomtörténet hitelesítheti az író eredeti gondolatát. Kik döfik szíven azokat, akiknek jellemük van? Megtették ezt a nemzetiszocialisták is, magyar vonatkozásban gondoljunk például Radnótira, de a Rákosi-időkben és Kádár alatt is fontosabb volt a párthűség, mint a tehetség. Tehát kik a rútak? Kik a jellemtelenek? Mikor jön el ez a nem kívánt világ? Vagy túl is vagyunk rajta?
Az idézet a Judit …és az utóhang című, 1980-ban írt Márai-regényből származik. A főhőst, Juditot az ostrom utáni Budapesten egy író figyelmezteti, hogy vigyázzon: »– Mire vigyázzak? A ruszkikra?…
Vállat vont:– Azok csak meg akarják ölelni. Azután elmennek. De jönnek mások… olyanok, akik le akarják nyúzni a húst az arcáról. Mert szép.”
Ekkor az író alaposan megnézte az asszonyt, majd: »Szigorúan mondta, mint a pap, mikor prédikál:– Olyan világ jön, amikor mindenki gyanús lesz, aki szép. És aki tehetséges. És akinek jelleme van. – Rekedten szólt. – Nem érti? A szépség inzultus lesz. A tehetség provokáció. És a jellem merénylet!… Mert most ők jönnek, mindenfelől, előmásznak, százmillióan és még többen. Mindenütt. A rútak. A tehetségtelenek. A jellemtelenek. És leöntik vitriollal a szépet. Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget. Szíven döfik azt, akinek jelleme van. Már itt vannak… És egyre többen lesznek. Vigyázzon! …«
Ebből a részletből született meg a – voltaképp joggal – Márainak tulajdonított vers. Az idézet, ha a kommunizmusra vonatkoztatjuk, nem jóslat, csak tény. De a mai valóságot még jobban jellemzi, tehát jóslat a javából.
De hogy jön ide Fekete-Győr? Ő is megtalálta az idézetet, és kijelentette, hogy ez a világ eljött, a mai magyar vezetés testesíti meg, de majd ők rendet tesznek. Felháborodhatnék vagy visszadobhatnám a labdát, mert a Momentumra mintha jobban illenék az idézet, mint a kormányoldalra. De ne essünk bele ugyanabba a tételtévesztésbe, mint Fekete-Győr, aki nem látja a fától az erdőt. Márai nem Magyarországról írt. A rémkép, amit lefest, világjelenség.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Fekete-Győr András volt Momentum-elnök politikai pályafutása során számos mulatságos vagy épp szánalmas mondattal ajándékozta meg a magyar közéletet. Összeszedtünk Fekete-Győr András eme mondataiból egy csokrot.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Fordulóponthoz értünk a háborúban.
Pompás élvezet lesz nézni ezeknek a pofáját a választás éjszakáján, amikor eltakarodnak.
