„A pápa rendíthetetlenül látszik hinni a képtelenségeiben. Voltaire azonban figyelmeztetett: »Aki rá tud venni arra, hogy képtelenségekben higgy, az arra is rá tud venni, hogy kegyetlenségeket kövess el.« Ezért borzasztóan veszélyes, hogy katolikusok tömegei kritikátlanul bolondulnak az új enciklikáért.
»A III. század óta a kereszténység mindig egyidejűleg szolgált azoknak, akik a társadalmi rendet fenn akarták tartani és azoknak is, akik meg akarták dönteni azt. Ma ugyanez a helyzet: a kereszténység egyszerre harcol a szocializmus ellen és a szocializmus érdekében« – írta az osztrák közgazdász és társadalombölcselő Ludwig von Mises 1922-ben. Semmi sem változott.
Lukács evangélista hiába írta meg a jeruzsálemi egyház esetét a messianisztikus kommunizmussal (ApCsel 4,32-5,11), amiért Pál apostolnak húsz évvel később végig kellett koldulnia az európai egyházakat (1Kor 16,1-4; 2Kor 8-9), hogy a szentföldi kísérletezők ne vesszenek éhen. Lett volna miből okulnia a római egyház püspökének – Szent Pál pont a rómaiaknak írja: „Mindazt, amit valaha megírtak, okulásunkra írták, hogy az Írásból türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére.” (15,4)
Ferenc pápa Fratelli tutti (Mindnyájan testvérek) kezdetű új enciklikája újabb 38 ezer szó üres fecsegés a kortárs baloldal slágertémáiról némi evangéliumi mázba burkolva, a tanítóhivatali igehirdetés újkeletű szószátyárságával. Politikai kiáltvány vallásos frazeológiában.
A II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) egyedül több szót termelt ki, mint a katolikus egyház előző húsz egyetemes zsinata együttvéve. A pápai köriratok II. János Pál (1978-2005) előtt átlag hatezer szavasak voltak. Vele valóságos szóáradat indult: 27-28 ezer szó dokumentumonként, Ferenc átlaga már 30 ezer – leghosszabb irománya (az Amoris laetitia) 60 ezer szavas.