Donáth Anna sötétsége

„Elborzaszt, ha arra gondolok, hogy ők lennének a fiatalok, a jövő politikusgenerációja, hogy netán egyszer olyan hatalom jut a kezükbe, amellyel az én és a gyerekeim életét befolyásolni tudják. Donáth Anna és a momentumosok első ránézésre jól képzett, okos fiatal emberek. Második ránézésre azonban látszik, annyi eszük sincs, mint a leesett mákszem. Mert e gyűlölködő, őrült hatalmi becsvágyú, posztmodern SZDSZ-esek szerencsére mindig lebuknak. Lebuknak, mert buták és gőgösek. Azt mondja a kormány, hogy a baloldalra nem lehet számítani. Ez már így nem teljesen igaz. A nem lehet számítani rájuk valami nem cselekvést jelent, hogy nem segítenek, de nem is ártanak. Itt már másról van szó. Ezek ártani akarnak, ezek azt szeretnék, ha minél rosszabb helyzetbe kerülne az ország, azt kívánják, legyen csőd, omoljon össze az egészségügy, legyen káosz, mert ezt az egyetlen utat látják a hatalom megszerzéséhez.

A baloldalon régi toposz, hogy a Fidesz–KDNP-kormányt csak kívülről lehet megbuktatni. De aki egy törvényesen megválasztott kormányt külső segítséggel akar eltávolítani, mennyivel különb Kádár Jánosnál és a kommunistáknál, akik a szovjet katonák tankjaival verték le a forradalmat ’56-ban, hogy övék legyen a hatalom? Donáth Anna őszödi beszéde, amely a Hír Televízió jóvoltából immár közkinccsé lett, a magyarországi hatalmi politika kádári momentuma, csak most nem Hruscsovokkal és tankokkal jönnének, hanem Sorossal, Jourovákkal és európai értékekkel, jogállamisági mechanizmusokkal.

Milyen kisszerű ez az egész, milyen nevetséges! Donáth Anna, amint háromnaponta diktálja a telefonba Jourovának, mi a baj a magyar jogállamisággal… Ha lenne kedvünk, nevethetnénk is rajta, bár a nevetés olyan mélyen van, ahová ezek a senkiháziak soha nem érnek el. Inkább szánakozunk ezeken a lebukott elvtársakon, hogy még egy efféle bohóc-összeesküvést sem képesek tisztességesen összehozni.”