Balos párbeszédképtelenség

„Okosabban tették volna az SZFE forradalmár indulatú hallgatói, ha nem vágnak bele az október 23-i demonstrációba. A rendezvénnyel összekötött tüntetés felszínre hozta, hogy sokan támogatják a mozgalmukat, de távolról sem annyian, mint amennyire számítottak. Egy mintegy tízezres tömeg nem olyan méretű, amire az emberek felkapnák a fejüket, az állam pedig beleremegne. Ez pontosan beleilleszkedett abba a tíz éve tartó folyamatba, amelynek keretében mindig kevesebben jönnek össze egy kis kormánydöntögetésre, és egyre hervadtabb a résztvevők fellelkesülése.

De amiatt sem jártak jól a blokádoló színiiskolások, mert innentől még annyi hitele sincs a politikától való távolságtartásukat hangoztató szólamaiknak, mint amennyi eddig volt. Gyakorlatilag minden ellenzéki párt bejelentette, hogy támogatja a harcukat, ők pedig egyetlen szóval sem próbálták eljátszani, hogy nincs ínyükre ez a politikai segítség. Ezzel beismerték, hogy kezdettől fogva hatalmi motivációik voltak. Lesz ennek a tüntetésnek bármilyen pozitív hozadéka számukra? Több mint kétséges.

Különös egybeesések vannak a sikertelen baloldali ellenzék és az SZFE-sek követelőző viselkedése között. Több mint furcsa, hogy azok a diákok, akiknek a kommunikáció lenne a jövőbeni kenyerük, nem hajlandók tárgyalni senkivel sem, csak azzal, aki egyetért velük. A párbeszédtől való idegenkedésük tragikomikus formákat ölt. Hiperliberális science fiction-be illő jelenet volt, amikor az új kancellár be akart menni a munkahelyére, ám falanxszerű sorfallal útját állták. Ezt pedig egyetlen hang nélkül tették, gyűlölettel teli tekintettel a riasztó egyenmaszk mögül. Nem csupán nem álltak szóba a kancellárral, a létéről sem akartak tudomást venni, megpróbálva őt megalázni. Pusztán azért, mert egy általuk dacosan elutasított kuratórium nevezte ki.

De hát nem ugyanezt csinálja a baloldali ellenzék? Ennek eklatáns példája Karácsony Gergely, aki arra való hivatkozással, hogy a Hír TV szerinte nácimosdató módon számolt be a radikálisok februári, kitörés napi megemlékezéséről, nem hajlandó válaszolni a médium munkatársainak. Mondja ezt ő, aki a zsidók listázását nem tartotta nácizmusnak, az ezt követelő, akkor még országgyűlési és nem európai parlamenti képviselő jobbikos Gyöngyösi Mártont pedig vehemensen védelmezte a nácizmus vádjától. És mondja ezt az, aki a náci szövegeket megeresztő borsodi baloldali jelöltet nemcsak támogatta, hanem személyesen is kiállt mellette, ajánlva a választóknak »Lacit«.”