A melegek lehetnek az új migránsok

„Szivárványos zászló kitűzése, letépkedése. Könyvdarálás az egyik oldalon, protestvásárlás a másikon. Egymásnak ugró pszichológusok, aláírásgyűjtés pró és kontra. A nők elleni erőszak visszaszorítását célzó egyezmény politikai besározása. Nemváltoztatást ellehetetlenítő törvény, melegek pedofilozása. Ha úgy érzi, lassan gender és LMBTQI folyik a csapból is, nincs egyedül ezzel: a nemi szerepek és szexuális kisebbségek témája a közéleti diskurzus középpontja felé araszol az utóbbi időben. Bár sokszor láttunk már olyat, hogy különböző pártok és csoportok politikai haszonszerzés céljából negatív irányból tematizálják ezeket a kérdéseket, több jel is arra utal, hogy ezúttal nem egy csak marginális szereplők által megtolt és pár hét alatt lecsengő sztoriról van szó.

A jobboldali populizmus világszerte gyümölcsözőnek találja ezt a terepet szavazatszerzéshez, legutóbb az éppen az orbáni politikához közel álló lengyel Jog és Igazságosság kampányában kapott kiemelt szerepet a szexuális kisebbségek elleni nyílt támadás. A 2022-es magyar országgyűlési választás egyre közelebb van, és a 2018-ban mindent vivő migráció után a Fidesznek szüksége lehet egy újabb »mi és ők« típusú szembeállításra. Erre a célra remekül felhasználhatók a »genderideológia« ernyője alá jobbról betuszkolt – egyébként rendkívül sokféle – világnézetek és társadalmi mozgalmak.

A meleg- és a gendertéma legújabb kori közéleti ralija Kövér László elhíresült mondásával kezdődött tavaly, amikor a házelnök azt fejtegette, a gyereket örökbe fogadni kívánó homoszexuális párok erkölcsi értelemben olyanok, mint a pedofilok. Alig telt el egy kis idő, és jött Boldog István fideszes képviselő nemzetközi szinten ismertté vált Coca-Cola-bojkottja, amiért a cég meleg párokat is szerepeltetett a plakátjain. Idén év elején a Varga Judit igazságügyi miniszter politikai hisztériának minősítette a párkapcsolati erőszak elleni Isztambuli Egyezményt, amelyet fideszes körökben »a genderideológia trójai falovaként« tartanak számon, és a kormánynak egy ideje már eszében sincs ratifikálni. A koronavírus első hullámának kellős közepén az keltett általános megütközést, hogy az Országgyűlés a transzneműeket ellehetetlenítő törvényt szavazott meg, mintha nem is lett volna fontosabb dolga az ország irányítóinak annál, hogy kiszúrjanak egy maximum pár ezer fős szexuális kisebbséggel. 

Nyáron a Pride támogatásaként ellenzéki polgármesterek közül többen kitűzték a hivatalukra a szivárványos zászlót, amit aztán a mi hazánkos Novák Előd és egy fradista csoport tagjai leszedtek – fideszes véleményvezérek nemhogy nem határolódtak el a dologtól, egyenesen sztárolták Novákot az akció után. Kormánypárti politikusok ennyire nem mentek messzire (bár jelzésértékű, hogy Kövér László botrányosnak minősítette Karácsony gesztusát), de szimbolikus szinten azért beemelődött a közéletbe egyfajta ellenzászló-programként egy eredetileg 2011-ben indított kezdeményezés: a hagyományos családmodellt, gyerekvállalást népszerűsítő Három Királyfi Három Királylány Mozgalom alapítója, Skrabski Fruzsina a »babazászló« kitűzésére buzdított. »A zászlót eredetileg akkor tesszük ki, ha gyerek születik, de most tegye ki mindenki, aki egyetért a céljainkkal!« – kérte a polgármestereket Skrabski, a gyerekszületés miatt érzett öröm kifejezésére szolgáló jelképet a Pride üzeneteinek ellenpontozására használva. A kezdeményezéséhez rögtön csatlakozott több fideszes polgármester, később Karácsony Gergely is megígérte, hogy szeptemberben kitűzi a babazászlót – a homofób apropó ellenére valószínűleg politikailag viszonylag kellemetlen lett volna abba a szerepbe kényszerülni, hogy »az ellenzéki főpolgármester nem örül a magyar kisbabák születésének«.”