A hetedik…

2020. október 13. 15:02

Reflexió Lázár Ervin meséinek védelmében.

2020. október 13. 15:02
Erős Kinga
Vendégszerző

A szerző Erős Kinga, József Attila-díjas irodalomkritikus, a Magyar Írószövetség elnöke

 

Megdöbbenve olvastam Deák-Sárosi László a Vasárnap.hu-n publikált írását, amelyben Lázár Ervint, a Magyar Írószövetség örökös tagját olyan alkotónak tünteti fel, aki irodalmi előfutára és szálláscsinálója volt a Meseország mindenkié című kötetnek.

Tézisét már rögtön a címben közli olvasóival, hiszen a Hosszan lopakodó érzékenyítés címet írásának kontextusában hogyan is lehetne másképp értelmezni? Ha azonban kételyeink támadnának, cikkének alcíme végképp eligazít: Az első magyarországi LMBTQ mesekönyv előzményei.

A lead általánosító dohogása után Deák bele is vág elemzésébe, azzal a céllal, hogy meggyőzze olvasóit Lázár Ervin írói munkásságának a gyermeki fejlődésre gyakorolt kártékonyságáról. Attitűdjét jól jellemzi önvallomása: „Lázár Ervin művei mindig is taszítottak”. Tulajdonképpen tételmondat ez, amely kibontásához kevés esztétikai érvet, annál több fejlődéslélektani és meseirodalmi félreértést sorakoztat fel, hogy végül a zsurnalizmus alacsony színvonalán olyan feltételezésekre ragadtassa magát, miszerint Lázár Ervin írásművészete egy, a világot átszövő gazdasági háttérhatalom kiszolgálója volna. 

Mielőtt bárki is egy újabb performansz keretében mulcsot készítene Lázár Ervin köteteiből, a teljesség igénye nélkül szeretnék reflektálni Deák-Sárosi írására, mely hemzseg a féligazságoktól, és éppen ezért káros és veszélyes.  A Hétfejű tündért emlegetve a szerző figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy míg az európai és magyar népmesékre valóban igaz (de nem kizárólagosan), hogy a jó és a rossz különválik, és a jó győz, az archaikus mesevilág darabjai (távolkeleti mesék, Aesopus stb.) jellemzően nem a jó győzelmével zárulnak, hanem tanulságtétellel. A legnagyobb műmese szerzők alkotásaira (pl. Andersen) különösen nem a boldog vég a jellemző, hanem a dráma és az abból eredő konklúzió. A mesék célközönsége nem egységes, hiszen függ a kultúrától, a befogadók személyétől, így azok életkorától is.

Lázár Ervin történetei nem didaktikus, kisgyermekeknek szóló mesék, hanem a meseirodalom azon darabjaihoz sorolhatóak, amelyek kifejezetten filozófiai tartalmakat rejtenek magukban, s ezek kibontása a mese eszközeivel történik; éppen ezért többgenerációs (mellesleg több egymást követő generációt is megélt) mesékként olvashatóak. Mindebből is kitűnik, hogy Jean Piaget-re hivatkozni teljesen irreleváns, ha viszont Deák-Sárosi megteszi, jó volna „csak pontosan, szépen”.

Nem arról van szó ugyanis, hogy egy 3 éves kisgyerek képtelen befogadni az őt ért ingert (esetünkben mesét), hanem arról, hogy másképp dolgozza fel, mint egy 7 vagy 12 éves. Deák Piaget-ből levont konklúziója, miszerint „a gyermek 7 éves koráig nem képes absztrakciókra, elvonatkoztatásokra, bonyolult fogalmi társításokra; épp ezért van az, hogy eddig a korig kell megalapozni a stabil értékrendjét”, teljes pontatlanság és demagógia, mert tudvalevő, hogy a kisgyermek is absztrahál, csak épp életkorának megfelelő módon. Egy 3 éves gyermek, mesét hallgatva, az akkomodáció segítségével fogadja be a világképébe nem illő elemeket, egy saját, számára értelmezhető képpé alakítva át.

Erre kézenfekvő irodalmi például szolgálnak a különféle kisgyermeki verssorértelmezések is, így a „szárnyat igéz a malacra” = Szárnyati Géza vagy „ég a házad ideki” = Ég a házad, Dideki. Másfelől az elmondottakból egyáltalán nem következik az, hogy az értékrendet 7 éves korig kell megalapozni, hiszen az már a prenatális kortól elinduló és permanens folyamat, valamint nem kizárólag a mese eszközével történik.

A Hétfejű tündér öncélúságát magyarázva Deák-Sárosi nagyon téved, hiszen Lázár Ervin meséiben a látszólag össze nem illő társítások, a tudatosan használt játékos ambivalencia megjelenítése funkcióval bír. Ha öncélúságról beszélünk, akkor Lázár Ervin munkásságát egy platformra hozni az LMBTQ kritikájával inkább tűnik számomra öncélúnak. Szomorú, hogy a „kultúrharc” mámorában ilyen alacsony színvonalon jutottunk el irodalmi értékeink rombolásáig. Attól tartok, ha nem figyelünk, egyesek levágják a tündér hetedik fejét is, pedig a mese vége így szól: „Mert egy bolond levágta a hat fejét, csak egy maradt neki. Erre az egyre vigyázzunk hát mindannyian. Lándzsával, karddal, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel. És szeretettel”.

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!

Összesen 66 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
viewty
2020. október 14. 06:04
Lázár Ervintől tudjuk, hogy mindenkire rá van bízva valami. Valami nagyon fontos. Hogy az érzéketlenség a legkegyetlenebb gyilkos a világon... Arra is ő hívta fel a figyelmünket, hogy a legjobb dolog az életben: süttetni a hasunkat a nappal. (Ki mer vele vitatkozni?) Azt a titkot is ő leplezte le, hogy mire jó pont huszonkilenc bukfenc. És azt is, hogy a nagyapák halhatatlanok, csak azért nem látjuk már őket, mert a lehullott csillagokat szegezik az égre. Elhittük - és remélem a mai gyerekek is elhiszik - neki a csodákat, a nyakatekert nevű szereplőket, a kék lovat. Nem tudom, D.S.L. milyen meséken nevelkedett, de totálkatyvasz sorait olvasva... háááát... tehetség dolgában messze elmarad attól, akit kritizál.
annamanna
2020. október 14. 04:18
"Erre az egyre vigyázzunk hát mindannyian. Lándzsával, karddal, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel. És szeretettel." A fentebbi kifogáshoz azt is hozzáteszem, hogy olyan szavakat halmoz, amiknek a jelentését a gyerek nem is ismeri. Én sem tudom, mi lehet a baloska meg a vencsellő, egy gyereknek még bajosabb, hogy csupa olyan kifejezés van benne felsorolva, amik nem tartoznak konkrétan az életéhez, ebből egyedül a vér az, amit valamiképpen már biztosan látott. Szóval ez így együtt számára kifejezetten életidegen, ettől a szövegtől ő mindenképpen el van idegenedve, ez nem az ő világa, ez nem őhozzá van méretezve, ez nem neki szól. Mivel a Magyar Írószövetség elnöke pont ezt a mondatot emelte ki Lázár életművéből, és pont ezzel a mondattal igyekszik megvédeni Lázár "becsületét", ezért ezt a mondatot mindenképpen nagyon jellemzőnek fogadhatom el Lázár általános stílusával kapcsolatban, és ezért valamennyire biztosan igaza van a kritikáknak abban, hogy ilyen szövegek nem valók gyerekeknek. Ez nem egy gyerek számára befogadható meseszöveg. "Lándzsával, karddal, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel." ... meg anyáddal ...
Bell & Sebastian
2020. október 14. 00:03
A haszontalanságról Ebből kimaradt a teljes családom, mármint Lázár Ervinből, mint oly sok komcsi jóból, amit a könyvkiadás és a gondosan megszerkesztett televíziós műsor, mind az egy darab adó, hintett ránk, kiapadhatatlan bőségszarujából. Nagycsoportban például zavarba jöttem a vetített képes unikornistól, mert ilyen állat nincsen. A Grimmek csecsén nevelkedtem, annak is eredetijén, meg édesanyám iskolai könyvein, benne a magyarság eredetmondáival. Szóval, pendliztem rendesen két kultúra határán, a Hetvenhét magyar műnépmeséből például egy sorra nem emlékszem, mert valószínűleg rosszak. Van róla fogalmam, mi ragadja meg egy gyerek fantáziáját, minden, ami emberi. A gyerek is tud elvonatkoztatni, a baj inkább az, hogy egyes felnőttek nem tudnak. Ebben a vitában nem foglalnék állást, örülök a belerángatott újszerű érveknek és szempontoknak, de nem ártana belátni, hogy ami haszontalan, az nem hasznos. Mint amikor ministrálás alatt az ujjainkkal játszottunk, a tridenti időkben ez hátulról nem látszott, oszt kivonulás után sorban álltunk az öreg atya előtt a megérdemelt jutalomfalatért. Makarenkó, de lehet, hogy már Makarenkának kell írni, nem verte a gyerekeket, egy ujjal sem ért hozzájuk, egymással verette őket véresre.
NTLLK
2020. október 13. 22:30
Deák-Sárosi úr, maga fel sem tudja fogni, milyen mélyértelműek, sokjelentésűek, ugyanakkor bájosan humorosak Lázár Ervin meséi. Meséi mindig egyértelműen a basáskodó, értelmetlen és abszurd hatalom megleckéztetéséről szólnak. Deák-Sárosi, kérem, ne foglalkozzon ilyen témákkal, ha maga ennyire tufa.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!