„Ha a kórházakhoz és a kiszemelt vállalatokhoz lehetett katonákat delegálni, miért volna különb egy művészeti egyetem? Hamarosan önálló egységet alkothatnak a honvédségen belül a speciális, kényes politikai feladatokra alkalmazott bajtársak.
Miért, a Néphadseregben is voltak politikai tisztek meg Politikai Főcsoportfőnökség! A találékony Farkas Mihály hozta létre 1949-ben. Igaz, az akkori megbízhatók még csak a katonák között tevékenykedtek, de a szerves fejlődés eredményeként a hatáskör mára kiterjedt az össztársadalmi nevelőmunkára. Ami igazán örvendetes.
Farkas Mihály így indokolta kinevezésüket: »Nevelési munkánk professzoros objektivizmusban szenved, hiányzik belőle a harcos, támadó szellem«.
Ez az! Éppen ez a professzoros objektivizmus, a harcos nemzeti szellem fájó hiánya tette balliberális fészekké ezt az egyetemet is. Ezért a recept is hasonló.
A politikai tiszt eleinte ú.n. »társparancsnok« volt a rendes parancsnok mellett, »a párt bizalmi embere a hadseregben«, és ugyanezért telepítettek 2015-től kancellárokat a rektorok mellé. Nógrádi Sándor altábornagy máig érvényesen fogalmazta meg egykoron: »A politikai tisztnek… kell biztosítani azt, hogy a csapat és annak tagjai soha el ne szakadjanak a politikai harctól, amelyet a dolgozó magyar nép vív.« Szomorú, de a katonai szlengszótár szerint ez sem tartotta vissza a kiskatonákat attól a tiszteletlenségtől, hogy »Polpityu«-nak csúfolják a politikai tisztet.
A dolgozó magyar nép ma is harcban áll, hirtelenjében nem is tudom, ki mindenki ellen, de hogy a libernyákok, Brüsszelnyákok és Sorosnyákok benne vannak, az biztos. Kellenek tehát a Polpityuk (egyetemeken a Kancellárpityuk).”