Rotyog a paprikás krumpli: Németh Szilárd HELYRETESZI a globalistákat (VIDEÓ)

Termőföldtől az étkezőasztalig. Németh Szilárd elárulta, mitől finomabb az étel, ha az nem brüsszeli, hanem magyar recept alapján készül.

Nem tudom, miért álmélkodnak azon, hogy egy gépesített lövész ezredest neveztek ki a Színművészeti kancellárjának.
„Ha a kórházakhoz és a kiszemelt vállalatokhoz lehetett katonákat delegálni, miért volna különb egy művészeti egyetem? Hamarosan önálló egységet alkothatnak a honvédségen belül a speciális, kényes politikai feladatokra alkalmazott bajtársak.
Miért, a Néphadseregben is voltak politikai tisztek meg Politikai Főcsoportfőnökség! A találékony Farkas Mihály hozta létre 1949-ben. Igaz, az akkori megbízhatók még csak a katonák között tevékenykedtek, de a szerves fejlődés eredményeként a hatáskör mára kiterjedt az össztársadalmi nevelőmunkára. Ami igazán örvendetes.
Farkas Mihály így indokolta kinevezésüket: »Nevelési munkánk professzoros objektivizmusban szenved, hiányzik belőle a harcos, támadó szellem«.
Ez az! Éppen ez a professzoros objektivizmus, a harcos nemzeti szellem fájó hiánya tette balliberális fészekké ezt az egyetemet is. Ezért a recept is hasonló.
A politikai tiszt eleinte ú.n. »társparancsnok« volt a rendes parancsnok mellett, »a párt bizalmi embere a hadseregben«, és ugyanezért telepítettek 2015-től kancellárokat a rektorok mellé. Nógrádi Sándor altábornagy máig érvényesen fogalmazta meg egykoron: »A politikai tisztnek… kell biztosítani azt, hogy a csapat és annak tagjai soha el ne szakadjanak a politikai harctól, amelyet a dolgozó magyar nép vív.« Szomorú, de a katonai szlengszótár szerint ez sem tartotta vissza a kiskatonákat attól a tiszteletlenségtől, hogy »Polpityu«-nak csúfolják a politikai tisztet.
A dolgozó magyar nép ma is harcban áll, hirtelenjében nem is tudom, ki mindenki ellen, de hogy a libernyákok, Brüsszelnyákok és Sorosnyákok benne vannak, az biztos. Kellenek tehát a Polpityuk (egyetemeken a Kancellárpityuk).”