1956 a családom, a nagyapám Donáth Ferenc története is

„1956. október 23. egy büszke nemzet tragikus öröksége. De Donáthként egyúttal a családom története is. Olyan történetek, amiket a Szilágyi Erzsébet fasori lakás konyhájában, a párkányon ülve hallgattunk, miközben a nagymamám főzött és mesélte folyamatos találkozásaikat a történelemmel. Ezek egy részét meg is írta, az ő könyvéből idéztem ma reggel.Nagyapám, Donáth Ferenc életútja ugyanis pontosan mutatja, milyen áldozatokkal járt, ha valaki a huszadik századi Magyarországon hozzá akart járulni a közös ügyeink intézéséhez. Példa arra is, miként lehet mindig felismerni, merre vezet a nehezebb, de egyedül tisztességes út. Donáth Ferenc ugyanis megjárta Horthy börtönét »antifasiszta szervezkedés« miatt. Lecsukta Rákosi is, amikor a másik szélsőséggel szállt szembe. Szabadulása után egyre világosabban látta, hogy a rendszert meg kell dönteni, a fontolva haladó Nagy Imrénél is hamarabb a forradalmi megoldás mellett érvelt.1956-ban a magyar nép megrázza magát, és valóban fellázad az önkény ellen – hogy a történelemben nem először orosz katonai beavatkozás tiporja el a szabadságvágyat. Nagyapámat a forradalomban vállalt szerepe miatt a Nagy Imre-per másodrendű vádlottjaként ismét bebörtönözték.

Csak bezárni tudták, megtörni nem. Kádárral sem egyezett ki. Ehelyett a demokratikus ellenzék fontos szervezője, integrátor szereplője lett, fáradhatatlanul dolgozva azon, hogy kellő erő álljon szemben a pártállami diktatúrával. Igazságtalan döntése a sorsnak, hogy nem élhette meg a munkája sikerét.  Azelőtt halt meg, hogy az, amiért egész életében dolgozott, végül megvalósult: Magyarország rendszert váltott, kivívta a szabadságát. És pláne igazságtalan, hogy én sem találkozhattam vele, nem ismerhettem és nem kérdezhettem őt – a családi emlékezet és a történelemkönyvek alapján igyekszem megítélni, mit gondolna, mit tanácsolna ma nekem a nagyapám.1956 küzdelme minden magyar család életét megváltoztatta. Azokét is, akik a forradalomban vagy az azt követő kivégzésekben családtagot veszítettek, azokét is, akik emigrációba kényszerültek, új otthont választottak, és azon milliókét is, akik magyarként itthon megélték az elmúlt évtizedeket. 1956 egy büszke nemzet tragikus öröksége, amely megfelezi és jó irányba állítja a vértől ázó huszadik század történelmét. Önfeláldozó hősök öröksége, akik az életüket adták a mai szabadságunkért. Bizonyítéka annak, hogy egy nemzet képes a tisztességre, képes a reménytelen helyzetben is kiállni magáért. És emellett 1956 a családom, a nagyapám Donáth Ferenc története is. Büszke vagyok erre az örökségre, és igyekszem megfelelni a felelősségének.