„Bizonytalan vagyok, hogy szabad-e írnom J.K. Rowling és a transzlobbi aktuális konfliktusáról.
Attól tartok, Rowling után leszek küldve a lelketlen szexistáknak fenntartott vesztőhelyre, vagy jobb esetben csak kellően kioktató és megfelebbezhetetlen stílusban az arcomba lesz vágva, hogy Magyarországon értelmetlen erről beszélni, mert ez itt nem probléma. Még ha ez igaz is volna, és ez tényleg nem lenne itthon probléma, ugyan miért ne lehetne beszélni róla? Ezerféle olyan témáról zajlik diskurzus, ami itthon épp nem probléma: ausztráliai erdőtűzről, a Tesla Roadster űrutazásáról, az amerikai rendőrök rasszizmusáról meg az amerikai feketék elleni diszkriminációról – ez mind nem magyar probléma, az ezekről szóló cikkek alatt valahogy mégsem jelennek meg figyelmeztető kommentek. Vajon miért vonulnak fel az LMBTQ-diskurzus kapcsán mégis tömegesen ezek a vélemények? Nos, úgy vélem, azért, mert a militáns balos identitáspolitikának ma már jelentősebb hadállásai vannak a baloldali pártok elitjeiben, a baloldali civilek körében meg az egyetemi és akadémiai közegben, mint a jogvédő-jogkiterjesztő liberalizmusnak vagy a szociáldemokrácia szellemének. Ma nem magyar ügy – holnapra mindenképp az lesz.
J.K. Rowlingot ezúttal azért illetik tömegek a transzfóbia vádjával, mert legújabb könyvében a hímnemű sorozatgyilkos nőnek öltözve szedi áldozatait. Akkor a női ruhát felöltő sorozatgyilkosok szerepe alapján a Psycho és A bárányok hallgatnak mostantól transzfóbiás alkotók filmklasszikusai? Márpedig e történetek „hőseinek” valós ihletője tényleges sorozatgyilkos, az amerikai Ed Gein, aki a második világháborút követő években szedte áldozatait. Eme érvelés alapján mostantól könyvben és filmvásznon csakis fogyaték nélkül élő ciszheteró fehér férfiak tölthetnek be bármilyen intrikus szerepet, hisz minden más esetben jogosan vetődik fel a gyanú, hogy az alkotó a karakter megformálásával személyes megvetését, undorát, gyűlöletét fejezi ki.
Ha már ezek a viták eljutnak Magyarországra, egyrészt nem ártana érteni a túlérzékenységet és a mögötte húzódó politikai szándékot, másrészt nem ártana a transzneműeket megkülönböztetni a transzlobbitól. Utóbbit ugyanis döntően nem transzneműek működtetik, hanem olyan aktivisták, politikusok és üzletemberek, akik saját jóemberkedésükből brandet építenek, és a transzneműek amúgy jogos sérelmeibe kapaszkodva másznak fel arra az erkölcsi piedesztálra, ahonnan bármikor megmondhatják, ki mit gondolhat, ki vitaképes, és ki elnyomó. J.K. Rowling tíz éve még ünnepelt feminista volt – egy példakép. Ma a transzlobbi készen áll őt Woody Allen és Louis CK sorsára juttatni. Nem ártana a fékre lépni, mielőtt még a forradalom az összes valamirevaló gyermekét felfalja.”