„Az egymásnak ellentmondó szabályokkal meghozott határzár, az obligát migránsozás, a külfölddel riogatás azonban csak egy eleme volt annak a szerencsétlenkedés-sorozatnak, amivel Orbán Viktor politikailag is megágyazott a második hullámnak. Aki beszélt pedagógussal az elmúlt hónapban, pontosan tudja, hogy az iskolákat a tanévkezdés előtt nem sikerült rendesen fertőtleníteni. Volt olyan intézmény, ahol a tanárok takarítottak, mert a KLIK felmondta a szerződést, volt, ahol a szülők dobták össze a fertőtlenítőt. Nevetséges, ha egy, magát a katonás erővel azonosító kormány oda nem tud eljutni nyolc hónappal egy világjárvány kirobbanását követően, hogy mindenhol legyen szappan meg felülettisztító. A kormányzás ugyanis elsősorban nem arról szól, hogyan veszünk duplán túlárazva reklámtáblán felületet a haver cégétől közpénzből, hanem arról is, hogy valóságos problémákat kell megoldani az egészségügytől a munkanélküliségen át a fertőtlenítésig.
Az alsó hangon 400 ezer, a koronavírus miatt munkanélkülivé vált honfitársunknak Orbán Viktor szó szerint semmit sem ajánlott. A kormány egyelőre addig jutott, hogy a közmunka és hadsereg között választhatnak. Na most képzeljük el a munkanélkülivé váló szakácsot, légikísérőt, és grafikust, ahogy mindent hátrahagyva kiskatonának és/vagy ároktisztítónak állnak. Ez nemcsak abszurd, de teljesen érzéketlen is; ráadásul nem oda csoportosítja a munkaerőt, ahol valóban szükség lenne rá. Úgynevezett rossz kormányzás. Hogy mit kellene ehelyett csinálni? Magyarországon lényegében nem volt bérátvállalás – a többi országban a fizetések jelentős részét az állam állta a koronavírus-járvány alatt azoknak a cégeknek, amelyek ezt nem tudták megtenni.