Lapos horizontok

„Zavaros és sunyi minden mondata, főként,  mert a kormányfő elmulasztotta kifejteni, hogy mit is jelent a döntő ütközet meg az arra történő mindennapi készülődés, meg mik lesznek a nagy idők, de nem lenne Orbán Viktor a neve, ha egyszer világosan és egyértelműen beszélne. Ezt a filmet azért nehéz szerethető gondolatként értelmezni, mert végig arról szól, hogy a Kárpát-medence a miénk, és ennek érvényt fogunk szerezni. Az »Együtt tesszük naggyá a Kárpát-medencét« – ebben a ködös megfogalmazásban semmit sem jelent. A lövészárokból kiugró magyar bakák meg az egész magyar történelmi eseménysor azt sugallja, hogy mi, magyarok. Csak az a baj, hogy olyan sosem volt, hogy a medencében csakis magyarok éltek volna.

Időről időre érkezett ugyan egy lapos horizontú ember, aki ezt mindenáron be akarta bizonyítani, sőt, ilyen-olyan erőkkel ennek érvényt is óhajtott szerezni, mígnem ez a politika oda vezetett, hogy még azt is elvesztettük, amiről joggal hihettük, hogy a miénk. Most is jött egy újabb, Sátoraljaújhely környékén bércre hágott és völgybe szállt, majd, ha tagadja, ha nem, Nagy-Magyarország jutott eszébe. Ez természetesen nem lenne baj: egy magyarnak életében legalább egyszer eszébe kell jutnia, hogy milyen nagy is volt Magyarország. Talán még illik is erre gondolni, de ha miniszterelnök, akkor mégiscsak távolabbra kellene nézni.

Magyarázhatjuk és értelmezhetjük bármiképp is ezt a plakátot vagy az egész filmet, arra biztosan jó, hogy megint előhívja a Kisantant emlékét. Az ember úgy gondolta volna, hogy Für Lajos honvédelmi miniszterségével ez a gondolati zűrzavar végleg lezárul, de aztán mégsem, mert a balkáni háború idején Csurka István egy Magyar Fórum-beli cikkében valamiképp megint csak előrángatta, hogy ha most nem kapjuk vissza Újvidéket, akkor soha. Akkor is azt hittük, ha majd kiheverjük a rendszerváltás utáni összes gyerekbetegséget, böcsületben megőszült történészek, irodalmárok helyett professzionális politikusokat ad a hazának a nemzet, akik nem lázálmos határrevíziókon képzelegnek, hanem a József Attila álmodta mai magyarok, akik dolgozni akarnak, és számukra elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani.”