Közösségszervező erőkről és hagyományokról – Válasz Bálint Csanádnak

„A Magyar Nemzetben augusztus 17-én közölt cikkemre Bálint Csanád akadémikus válaszolt. Tudvalevőleg a történelemtankönyvekben érvényesült újításokról vitázunk. A cím valóban a szerkesztőtől származik: A nyelvcsaládfa-elméletre épített őstörténet már jelentőségét veszítheti. Maradéktalanul egyetértek Bálint Csanáddal abban, hogy már el is veszítette, sőt ez az álláspontom jórészt az ő hatására alakult ki. (Ha figyelemmel kíséri publikációimat, láthatja, mily sokszor hivatkozom rá, főleg »Az ethnosz a korai középkorban…« című, 2006-os nagy tanulmányára.)

Ezért nem értem, mi kifogása lehet az ellen, ha az általa is képviselt módszertani elveket (a nyelvtörténet egyenlő néptörténet leegyszerűsítés jogos kritikája, az etnogenezis lineáris modelljének felváltása a néppé válás több szálon futó cselekményének rendszerével) követtem és érvényesítettem a magam módján a tankönyvek szövegében. Ezért azt sem értem, miért sorolnám Bálint Csanádot a »finnugrista körökhöz«.

Múltkori cikkemből kiderül: az Árpád-ház Attila-hagyománya melletti érvelésemhez szintén felhasználtam Bálint Csanád remek meglátását Rurik-házi Anasztázia magyar királynénak az Attila kardja történetben játszott szerepéről. A továbbgondolással kialakult álláspontomért természetesen már én viselem a kutatói felelősséget.”