Értekezés a vadászatról 1. rész

„Tóta W. Árpád cikket írt a jövő évi vadászati világkiállítás kapcsán – valamiről. Egészen pontosan nem lehet tudni, hogy miről, de ha mindenképpen meg kell válaszolnunk a kérdést, vajon mi volt Tóta W. célja az írással, akkor azt mondhatjuk, hogy Semjén Zsolt gyalázása és lehetőség szerint megfosztása emberi mivoltától.

Ez azért különösen izgalmas foglalatosság azon az oldalon (tudják: európai, humánus, független, objektív, magas szakmaiságon alapuló, tehetséges oldal), ők időről időre nagyon felháborodnak ugyanis azon, hogy ez az oldal (tudják: ázsiai, antihumánus, propagandista, nem független, tehetségtelen oldal) miképpen merészeli őket megfosztani emberi mivoltuktól. Ezek a felháborodásnak álcázott, megrendelésre készített akciók kizárólag a politikai propaganda céljait szolgálják, és annyi közük van bármiféle meggyőződéshez, mint Tóta W.-nek a humánumhoz, a függetlenséghez, az objektivitáshoz és a tehetséghez. (Európához sajnos van köze Tóta W.-nek, lévén Európa ma sajnos valóban a Tóta W.-félék kocsonyás közegévé lett.) Érdekességképpen jegyezzük meg, hogy Tóta W. létezése a cáfolata Marx Károly elvtárs egyik híres tételének, miszerint a mennyiség előbb-utóbb átcsap minőségbe.

Nos, ez nem igaz. Tóta W.-ből rengeteg van ugyanis. Tele van Tóta W.-vel a HVG, a ­­444.hu, a 24.hu meg a többi szerkesztőség, de soha, még csak véletlenül sem képes ez az irtóztató mennyiség minőségbe átcsapni. Ilyesmit persze mi nem írhatunk le, ez ugyanis az úgynevezett dehumanizálás, ami – mint tudjuk – nácizmus, és az első lépés az Auschwitz felé vezető úton. Ismét csak érdekességképpen jegyezzük meg, hogy mindez kizárólag akkor igaz, ha róluk van szó. Ezt onnan lehet tudni, hogy Tóta W. természetesen leírhatja most emlegetett cikkében, hogy »ejnye, nem szép dolog egy embert zacskó semminek nevezni, lehetne például egy zacskó fing, vagy legalább valami. Sajnálom, kénytelen vagyok a tényekhez ragaszkodni; ez nem valami, nincs annyi hatása a világra, mint a fingnak.«

Ez volna Tóta W. európai, humánus, objektív értelmezésében Semjén Zsolt. S mindez persze nem dehumanizálás, miképpen mondjuk a miniszterelnök »csüngőhasú disznózása« sem, ők ugyanis az »élcsapat«, a »kiválasztottak«, akik meg vannak róla győződve, hogy mi eleve nem vagyunk emberek, így aztán bennünket nem is lehet dehumanizálni. A rólunk való ilyetén elmélkedés pedig nem Auschwitzba, hanem legfeljebb valamelyik gulágra vagy a Recskre vezető út első lépése, az pedig, mint tudjuk, nem számít.

Mert »Auschwitz után nem lehet verset írni«.

Kolima után viszont akár szonetteket is, nem beszélve a Tóta W.-cikkekről.

Egyszer majd ezt is lemeccseljük persze, csak az a kár, hogy ott Tóta W. nem lesz jelen, ő ugyanis inkább a háttérmunkában és az uszításban serény.”