„Egészen durva történeteket írt meg Gregor Bernadett arról, hogy a 90-es évek elején nőként és fiatalként idős tanárainak kiszolgáltatva miket kellett átélnie. Akik szerint ez hozzá tartozik a színészethez az nem mond igazat.
Ennél már csak az erre érkező feltehetően a színműt védeni vagy Gregort gyalázni akaró kommentek egy része volt durvább, amelyek elvárják, hogy egy 19 éves nő megvédje magát, felismerje érdekeit, és kiálljon egyedül a nagy színészlegendákkal szemben. Úgy hogy nem is lehet biztos abban, mivel nincs más tapasztalata, hogy az rossz, vagy nem természetes ami vele történik.
Ez nem elvárható, az viszont igen, hogy egy iskola megvédje a fiatal bekerülő diákokat, és megaláztatás nélkül, biztonságban tudjanak ott tanulni és dolgozni.
Ellenben ennek a történetnek sok köze nincs azokhoz a diákokhoz, akik most a szinműn tanulnának és tüntetnek. És a tanárokhoz és vezetőkhöz is kevéssé van köze egy 30 éves történetnek, főleg, hogy Gregor osztályfőnökei például már meghaltak.
Viszont van köze a színműhöz magához. Én hiszek abban, hogy van intézményi felelősség, és szerintem ha az ilyen közszájon forgó történeteket kivizsgálták volna, lett volna látható következmények, átírták volna a tanrendet utólag igazságtételt adtak volna az olyan diákoknak mint Gregor Bernadett akik annyira szenvedtek, hogy még most se tudnak a szinmű közelébe menni, és akiknek jó eséllyel egész felnötkorúkra, szexuális és társas életükre hatással lettek ezek az élmények.
Ha ez megtörtént volna akkor most nem csak nekik lenne jobb, meg az azóta végzett és a jövőben végző színműsöknek, hanem magának az intézmények is, amelyet nem csak kevésbé lehetne támadni, hanem egyszerűen hitelesebb lenne a fellépése egy másik hatalom erőszakjával szemben, ha az intézményben magában zajló folyamatokban a hatalmi szerepek tisztázva vannak, visszamenőleg is.
És persze jobb lenne az országnak, ha sokkal többet tennénk a hatalmi visszaélésekkel szemben, ha sokkal több intézményben lépének fel ez ellen, legyen a hatalmával visszaélő, egy erőszakoló, egy zaklató, egy bunkó főnök, egy kizsákmányoló, vagy egy politikus. Mert demokrácia ott van ahol mindenkinek van hatalma, és mindenki tisztában van azzal, hogy senki nem élhet vissza ezzel a hatalommal.”