„Egy éve várunk a válaszra. Az ügyek érhetetlen lelassulása persze nem egyedi eset: a legrosszabbul Dél-Budapest külső kerületeinek lakói jártak a Dél-pesti kerékpárút esetével, miszerint fél év semmittevés után végül is az ott élők számára legrosszabb döntés született meg: azaz a folyamatban lévő tervezésből végül mondvacsinált okokra hivatkozva kihátrált a Főváros. De ezt láthatjuk az Óbuda és Angyalföld, végső soron az egész belváros tehermentesítése szempontjából úgyszintén fontos Aquincumi híd tervezésénél, ahol úgy »dekkol« az önkormányzat számláján csaknem másfél éve a kormány által biztosított 240 millió forint, hogy még a szerződést sem kötötték meg a tervezővel, sőt még ki sem választották. Persze gazdag város, megtehetik.Egyszóval örülök, hogy ha komótosan is, de rakpart-ügyben, úgy tűnik, mégis sikerül felvenni a fonalat.
Van ugyanakkor egy megkerülhetetlen szempont, ami eddig – érthetetlen módon – mégsem került szóba. Ez pedig a parkolás kérdése, amelyben nemhogy áttörést, de még csak egyetlen értelmes felvetést sem hallhattunk az elmúlt év során. Triviális, de úgy tűnik, mégis le kell írjam: nem lehet anélkül élhető várost, de akár csak élhető rakpartot sem létrehozni, amíg a közterületeink többségét gépjármű tárolásra adjuk oda – fillérekért. S erre a kérdésre továbbra sem látom a választ: akar-e kezdeni valamit a város vezetése a budapesti parkolás helyzetével? Mi fog történni a jelenleg a rakparton parkoló több száz autóval? Továbbra is azt állítom: Budapest addig nem lesz élhető város, amíg a közterületeivel rosszul, pazarlóan bánik.
Amíg napi tíz forintért bárki, aki bejelentkezik egy belvárosi lakásba, elfoglalhat 12 vagy akár 15 négyzetmétert a szűkös közterületekből, addig épp a probléma lényege sikkad el. Nagyon várom már a városvezetéstől azt a javaslatcsomagot, amellyel a közterületeket valódi értéken kezelve, az élhetőséget szem előtt tartva, gyökeresen változtatja meg a város kaotikus, kiskapuktól hemzsegő, a korrupciógyanú árnyékában üzemelő parkolási rendjét. Kissé nehezebb persze, mint fogni három vödör sárga festéket, de ez végre valódi, bátor intézkedés lehetne. Remélem, erre nem kell ismét egy évet várni.”