A politikának nem feladata átnevelni az embereket

„A kormány minden idők legnagyobb HÉV-fejlesztését jelentette be, amely érinti a külvárosi és az agglomerációban élő emberek közlekedését. Mennyire könnyíti majd meg a közösségi közlekedők hétköznapjait a vonalak átszervezése?

Budapest minden polgára, minden kerülete és minden városrésze egyenrangú. A belvároson kívül élni nem jelenthet hátrányt. Be kell tudni jutni a városba reggelente az agglomerációból és a külső városrészekből is. Ennek eszköze a HÉV. Mai lerobbant állapotában utazik rajta hetente kényelmetlenül egymillió-négyszázezer ember – mi azt szeretnénk, hogy utazhassanak több mint kétmillióan, kényelmesen. A pálya szétesik, a kocsik átlagéletkora 44 év, a legidősebb közlekedő jármű 52 éves. A célunk világos: gyorsabban, kényelmesebben, átszállásmentesen vagy csak kevés és könnyű átszállással jussanak el naponta munkába, iskolába az utazók.

Hogyan?

Amit tervezünk, több, mint felújítás: korszerűsítés és bővítés. Megújulnak a pályák, a megállók, a forgalomszervezés és az utastájékoztatás. 2023 és 2025 között szolgálatba áll 54 akadálymentes, légkondicionált, tágas, óránként száz kilométeres óránkénti sebességre képes vadonatúj HÉV-kocsi. A csepeli és ráckevei vonalakat bevisszük a Kálvin térig, hogy elérjék a metróhálózatot, mint a szentendrei és a gödöllői HÉV. Az utolsó lépés az 5-ös metró megvalósítása az északi és déli HÉV-ek összekötésével a belváros és a Duna alatt. Egy jeggyel, átszállás nélkül Csepelről és Ráckevéről Szentendréig, vagy tetszés szerint átszállva a metróra a Kálvinon, az Astorián vagy a Nyugatinál.

Mikor?

A munka a tervezéssel megindult. Vitézy Dávid vezetésével a kormányzati Budapest Fejlesztési Központ nyílt európai uniós közbeszerzésen kiválasztotta a tervezőket, bevontuk a városházát és az érintett önkormányzatokat, 2022-23-ra meglesznek a kiviteli tervek és az engedélyek. A teljes program több szakaszban évtizedes feladat – ha a nagyja elkészül 2030-ig, mindenki jól dolgozott.

Ahogy látható a közösségi oldalak üzengetéseiből, lenne miről beszélni a tárgyalóasztal mellett. Egyik legnagyobb konfliktus az autó- és kerékpársávok használatának a kérdése, ön is többször felszólította a főpolgármestert, hogy fejezze be az autósok üldözését.

Inkább tisztelettel javaslatot tettem. Elvi kérdés: egy kinevezett kormánytisztviselő semmire se szólítsa fel Budapest megválasztott főpolgármesterét. Demokráciában a kormánynak nem dolga számon kérni a neki nem alárendelt önkormányzatot. Az a választók, a városházi ellenzék és a sajtó lehetősége. Főpolgármester úrnak azt javasoltuk, hogy lássa be, a körúti sávlezárás, a forgalmi sávok elvétele az autósforgalomtól több bajt csinál, mint amennyi előnnyel jár. Kértük, a tanévkezdésre szüntesse meg a sávlezárásokat, adja vissza az elvett sávokat, mert káosz lesz, feleslegesen nagy dugókat okoz a döntésével. Azt is kértük, ne bélyegezzék meg azokat, akik munkába járáshoz, munkavégzéshez, a családi élet szervezéséhez autót használnak. Autóval közlekedni egy nagyvárosban nem deviancia.

Nem úgy tűnik, hogy a főpolgármester megijedne és visszakozna az autósok felháborodása miatt. Számos tervét nem vonta vissza, több esetben a döntést későbbre hagyta.

Olyan, mintha a sávlezárásból presztízskérdést csinálna a főpolgármester. Senkire nem hallgat, senkivel nem áll szóba. Pedig a vezetői nagysághoz az is hozzátartozik, hogy a döntéshozó belátja, ha tévedett és kijavítja a hibát. Ez egy jó vezetőt nem gyengít, hanem erősít. A budapestiek érdeke, hogy a mindennapos nagykörúti, Üllői úti forgalmi káosz megszűnjön. Október közepe és április között, hidegben, esőben, hóban alig fogják használni a kerékpársávokat, bízom benne, hogy felülkerekedik a józan ész.

A főpolgármester következetesnek tűnik… Hivatalba lépésekor azonnal klímavészhelyzetet hirdetett, utána Budapest legforgalmasabb útjain sávokat vett el több tízezer autóstól néhány száz kerékpáros érdekében. Világos ideológiai alapon álló intézkedések ezek, nem?

Fontos lenne megérteni a városházán is, hogy a politikának nem feladata az emberek helyett eldönteni, hogy nekik mi a jó. A politikának nem feladata az embereket életmódváltásra kényszeríteni és átnevelni őket. Mi tanultunk a leckéből. A vasárnapi boltzárat azért vezettük be, hogy vasárnap több legyen a kikapcsolódásra szánt idő, az együttlét. Hogy a vasárnap legyen valóban pihenőnap. Az emberek pedig értésünkre adták, hogy nem kérnek a kormány jótéteményéből, a politikának semmi köze polgárai szokásaihoz, időbeosztásához. Megértettük, visszavontuk. Be kellene látni a főpolgármesternek, hogy a budapesti közlekedést nem ideológiák és dogmák, hanem a magyar valóság és az itt élők igényei, szükségletei, szokásai, jövedelme alapján kell élhetően megszervezni, őket sem kihagyva belőle.”