Történelemszemléletünk jelentősége

„Nemzeti önazonosságunk megerősítése, világnézetünk és történelemszemléletünk tisztázása a Szakács Árpád cikke nyomán elindult cikksorozat tanúsága szerint rendkívül időszerűvé vált. A számtalan sok kiindulópont azonban nehezíti a tisztánlátást. Ebben a helyzetben érdemes megfontolni, hogy a csillagászatnak, a világegyetem tudományának kitüntetett jelentősége van világnézetünk valóságalapja számára. A csillagászat az, ami egyetemes, kozmikus távlatot, magasabb szintű áttekintést ad az emberiségnek.

Az asztrobiológia kimutatta, hogy az élet számára kedvező feltételek kifejlődése az egész világegyetemben kozmikus parancs, és az ember helye a világegyetemben van, az emberiség létjogosultságát a világegyetem, a földi és a kozmikus élet összefüggésrendszere adja. A Föld rendszertudományának megszületésére vezető Gaia-elmélet felismerte, hogy a Föld olyan egységes önszabályozó rendszer, amely az élet számára kedvező feltételek között tartja a fizikai viszonyokat. Magyar biológus, Bauer Ervin volt az, aki megfogalmazta az élet egzakt, egyetemes, a fizikától független természettörvényét, amellyel mindezek az új tudományágak a tudomány fejlődését minőségi szinten előbbre vivő magyarázatot kapnak.

Mindezek alapján az az emberiség felelőssége, hogy a lehető legkedvezőbb életfeltételeket biztosítsa az alapvető földi életközösségek számára, az egyéntől a családig, a nemzetig, az emberiségig és a földi élővilág egészéig. A nemzetnek ugyanígy megvan a maga létjogosultsága a földi és a kozmikus élet életközösségeinek összefüggésrendszerében. A nemzetek szerves alkotóelemei annak az emberiségnek, amelynek létjogosultsága és ebből adódó feladata van. Ezt az életközösség-központú, s így szükségképpen ökológiai világnézetet alapul véve a népek történelmének természetes célja a népek jólétének biztosítása, összhangban az egyén, a család, az emberiség, a bioszféra és a kozmosz életével.

Felemelő történelemszemlélet

Nem ismert, minek köszönhetik a népek, a nemzetek szívós kitartásukat és hosszú távú fennmaradásukat. De ha létezik egyetemes, a nemzeteket a kozmikus távlatokkal összekötő élettörvény, amely minden életközösséget arra ösztönöz, hogy életét fenntartsa, és az élet számára a legkedvezőbb feltételeket biztosítsa, ez lényeges szerepet játszhat nemzetünk életképességének fenntartásában. És mivel ezek az életközösségek egymásba ágyazottak, és történetesen a kozmoszból erednek, össze vagyunk kötve egymással. A természetes életközösségek jólétének biztosítása a Földön az egyetemes értelemmel felruházott emberiség és minden nemzet közös felelőssége.
A történelemszemléletnek többféle, alapvetően különböző változata létezik. A nyugati civilizációban az elmúlt évszázadok során a materialista világnézeten alapuló történelemszemlélet uralkodott. Ez határozta meg a történelemszemléletet éppúgy, mint a vezetők döntéseit. Napjainkban azonban egyre inkább előtérbe kerül a teljes életminőség, amelyben a lelki és szellemi jólét is szerepet játszik. A történelemszemléletet akkor mondhatjuk felemelőnek, ha erőinket a nemzet testi, lelki és szellemi életminőségének javítására mozgósítja. A nemzetet felemelő tettek a történelemben a felemelő történelemszemléletből születnek. Mivel a történelem jelentősége elsősorban abban rejlik, hogyan segíti elő jelenünk és jövőnk értelmezését, döntési lehetőségeink értékelését, ezért a tények mellett fel kell figyelnünk a történelemszemlélet elsőrangú, döntő jelentőségére.

Ezt a természetes és valóságos összefüggésrendszert, amely az egyént összeköti családjával, nemzetével, az emberiséggel, a földi élővilággal és a világegyetemmel, a nyugati civilizációban évszázadok óta hegemón szerepbe került materialista világnézet igyekszik lecserélni egy anyagias, önzésre és szerzésre irányuló leszűkített, elidegenítő, lélektelen összefüggésrendszerre. A fogyasztói társadalomban a tudatipar a családhoz, a nemzethez, az emberiséghez, a természethez való kötődésünket is magában foglaló természetes egyéni önazonosság helyébe a materiális, felszínes élvezetekre irányuló önazonosságot igyekszik állítani. Ebben a helyzetben lelki és szellemi – azaz értelmi – erőink tudatos elmélyítésére és megerősítésére van szükségünk.”