Népszámlálás 2021: hozzászólás egy elmaradt vitához

„A 2021-es népszámlálás legfontosabb nóvuma kétségkívül a nemzetiségekre vonatkozó osztályozási gyakorlat reformja: az adatgyűjtés az eddigi egyetlen etnikai hovatartozás megvallása helyett mostantól két nemzetiség megjelölésére is lehetőséget ad, mégpedig oly módon, hogy a válaszadók rangsorolhatják, melyik kötődést tekintik elsődlegesnek, illetve másodlagosnak.

Az eddig bevett »egynemzetiségű« módszertan bővítése kényes kérdéseket vet fel: mi hasznosul ebből a szlovákiai magyar közösség szempontjából, hasznosul-e egyáltalán valami? Ravasz Ábel e lap hasábjain július 18-án közölt vitaindítójában amellett érvelt, az intézkedés üdvös, mondván, hogy a kettős hovatartozások deklarálása esélyt teremt »az ingadozók visszahúzására«, »a szórványban élők megszólítására«, valamint annak elkerülésére is, hogy a magyar romákat »lehetetlen helyzet elé állítsuk«.

Sietek leszögezni, hogy a több nemzetiségi válaszlehetőségről szóló vita egyáltalán nem ördögtől való elgondolás. Mellette is, ellene is nyomós érveket lehet felsorakoztatni, maga az ötlet pedig már tíz éve is felmerült. Ugyanakkor a vita célja, számomra legalábbis, meglehetősen homályos. Ahhoz, hogy a vitában megfogalmazott eszmefuttatások, érvek és ellenérvek többek legyenek holmi felesleges szócséplésnél, a vitát aligha a változás bevezetése után, mint inkább előtte lett volna ildomos kezdeményezni. A magyar szervezeteket viszont ismét  kész tények elé állították, és felfoghatatlan számomra, hogy a több nemzetiség deklarálásának kérdése miért nem vált kellő időben széleskörű, pártokon és ideológiákon átívelő párbeszéd tárgyává. Ennek okaira egyedül a döntéshozók tudhatják a választ, de tény, hogy a magyar szervezeteknek így nem maradt több, mint annak kifundálása, hogy a népszámlálási kampányban milyen üzeneteket közvetítsenek a magyarság vállalásának ösztönzésére, illetve a kampányban miként viszonyuljanak a többes nemzetiség témájához.”