Ne tapicskolj az őstörténetben!

Nem annyira Tisztelt Szentesi Zöldi László úrnak! Nagyon sokan írták már erre a pár sorára, hogy a szakmaiság nem jelenti a téma szeretetét és a vele való örömteli foglalkozást és persze az igazság keresését sem. Egyes szakmák csak megfelelő pénzkereseti forrásnak számítanak, másokban ki lehet élni az uralkodni vágyást vagy más saját önös érdeket, stb. Ha ezek után még jobban belemegyünk, akkor már elválik az is, ki a jó szakember és ki a kontár a szakmájában. A jó szakemberek is további két részre oszthatóak, van, akit csak a kollégai nyomnak maguk előtt (érdekből persze, hátha visszafelé is jön majd valami), és vannak, akik az elvégzett munkájukkal érdemlik ki megbecsülést. Ugyanezek igazak az úgynevezett amatőrökre is. Akik valóban szeretik, amivel foglalkoznak (és szabadidejük jó részét feláldozzák érte), létrehozhatnak jóval nagyobb értékeket, mint a hivatását nem kedvelő szakember. Ez persze nem menti az amatőrök másik felét, akik félre- vagy hozzá nem-értésből a szakember gárdának szolgálnak példaértékként, és akik ezt a példát gátlás nélkül minden amatőrre kiterjesztik. Igen sok neves tudós (szakember) például azoknak a szakmán kívülálló amatőröknek a munkáján építkezett, akiket utána kontárokként lenézve, az utókor méltatlanul elfeledett. De kezdek elkalandozni, tehát a vissza a cikknek nevezett firkálmányhoz. „Első lecke: ne foglalkozz őstörténettel, mert bonyolult az!” Igen, az őstörténet is, mint maga az élet bonyolult, ezért főleg ne azok a szobatudósok akarják meghatározni őseink életét, akik maguk még tüzet sem tudnának gyújtani gyufa vagy öngyújtó nélkül, akik lovat és más háziállatot csak fényképen láttak, akik soha nem ejtettek el még semmilyen állatot, hogy utána megnyúzzák vagy megpucolják és táplálékként elfogyasszák, és még sorolhatnánk. Bár ezek nem kizáró tényezők, mégis kicsit hiteltelen csak az íróasztal mögül véleményt mondani. Vagy idézhetném Mark Twain sorait is. „Kik fenekednek az indián hadjáratok ellen? Úriemberek, akik nem tudják megkülönböztetni a csatabárdot a wigwamtól, akik sohasem futottak versenyt kezükben tomahawkkal, s nem húzkodtak kik nyilakat családjuk különböző tagjaiból, hogy megszerezzék az esti tábortűz rőzseanyagát.” De néha még ez is kevés, kell hozzá ugyanis még logikus gondolkodás meg józan ész, különben csak sudár lovasíjász lesz az ember, s nem kutató történész. Nos, a magyar őstörténet kutatói között ugyanúgy megtalálhatók a derék iparosok, a műkedvelő kontárok, az elvadult akadémisták, az észt osztó mindentudók, a lelkes amatőrök, az idióta amatőrök, szóval mindenki, akinek ilyen-olyan véleménye van a régmúltról. Ez önmagában még nem baj, a baj ott kezdődik, hogy akiknek más a véleménye, azok nem vitatják meg a nézeteiket, hanem háborút indítanak a másik vélemény ellen és folytonos csata dúl, már több évtizede, évszázada azon emberek között, akiknek össze kéne fognia, hogy a magyarellenes idegen nézetekkel szembeszálljanak. De nem, ők egymással harcolva nem veszik észre, hogy a milyen nagy szarba keveredett a világ, ami egyszerűen a magyar történelem átnézésével könnyen orvosolható volna. Itt vannak például a zavarok, vagyis az avarok, akiket szépen becsempésztek a hunok és magyarok közé, mintha létezett volna ilyen külön nép és időszak. Nos, nem létezett. Először a bizánciak keverték a hunokat az avarokkal, utánuk meg a frankok a magyarokat, de olyan, mint avar (nép és kor) nem létezett. Az avarok maguk a hunok voltak, utánuk pedig a magyarok jöttek. Krónikáink ezt szépen meg is örökítették (nincs is bennük egy avar sem), de mind hiába, mert a magyar nyelvet nem értő görög és német krónikások az avarokról csacsogtak, akik valójában csak a hunok és később a magyarok voltak. A korai keresztény szerzetesek pedig a krisztusi időszámítás létrehozásakor, megteremtették azt az időhézagot, ami lehetővé tette, hogy az avarokat külön is bevegyék a történelembe. De még régebbre visszanézve, már a harmadik századtól hibás a történet, ugyanis a rómaiak ellenfelei a Kárpát-medence közepén a Duna és a Tisza között, vagyis az időszámításunk szerint 260 körül érkező szarmaták is a hunok voltak. Csiribú és csiribá, egy kis időszámítási játszadozás és mindjárt kiderül, hogy szegény hunok háromszor jöttek be Pannoniába, először szarmataként, utána a saját nevükön, harmadszor pedig avarként. A magyarok pedig szintén bejöttek előbb avarként is, és csak utána jöttek magyarként, ahogy ezt minden hibás történelmi tankönyv tanítja. Ezekkel az amatőr elképzelésekkel aztán persze, egy akadémikus nem mer foglalkozni, mert akkor hamar kiderülne, feleslegesen tanult annyi ideig, mert gondolkodni nem bírták megtanítani az egyetemen se. Így hát tovább szajkózzák a nem létező avarokat és csodálkoznak, hogy semmi sem stimmel, nem lehet összeilleszteni a részleteket. Ezért hát mindent bebetonoznak, hogy soha ne derüljön ki, nem illenek egymáshoz a részletek. Itt tartunk most … üdvözlettel: egy amatőr

Szentesi felcsapott ónjelólt rendcsinálónak, rendbe teszi a szerinte hamis állításokat a történelmünkben. Legutóbb is valami latin szöveget pátyolgatott a pozsonyi csatával kapcsolatban, mert egy fiatal nyelvész szerint rosszul fordították, vagyis az eddig a témával foglalkozók mind kóklerek. Azok is, akik anyanyelvi "szinten " bírtak a latinnal. Úgy látszik ez könnyebb, mint nyilvánosan szerepelni, vitázni az agyhalott ballibsi hazudozókkal, mert ebből kihátrált, csak nem vallotta be, hogy ehhez ő gyáva szar, hogy ő ehhez kevés. Helyette mindenki más a hibás, és ő ebből nem kér, de azért megmarad a tollforgatásnál, és a megmondó ember pozicionál, ott könnyebb az élet ezek szerint. Jobb lenne, ha végleg visszavonulna, mielőtt több kárt csinál a nemzeti oldalnak, és marad a hobbijánál a főzőcskézésnél.

"Magyarral rokon nép finn ,cseremisz,osztják A snapper pinákat ott sem ingyen osztják. "

Az új szemlélet általában kívülről érkezik. Einsteint körberöhögték, amikor a molekulák létezését pedzegette. Lavoisiae adóbeszedő volt, aki megdöntötte a flogiszton elméletet.......