Hoppá: van, amiben pártszimpátiától függetlenül is egyetért az „internet népe”

A XXI. Század Intézet októberi felmérésből kiderült, hogy a magyar közösségi média felhasználók számára fontos az emberi méltóság védelme és nem szeretik az álhíreket.

Mindig meglep, amikor teljesen felkészületlen, műveletlen és alapvetően elfogult emberek szellemi ügyekben mutatnak irányt.
„A görög-perzsa háború nem leghíresebb, de kétségkívül legemberibb fejezete, amikor a spártaiak a nyári Karneia ünnepére hivatkozva nem indultak el időben a csatába. Mire megérkeztek, az athéniak már elintézték a támadókat. A spártaiak körüljártak a helyszínen, megszemlélték a halottakat, majd gratuláltak a győzteseknek és hazautaztak. Ebből a történetből ma azt olvassuk ki, hogy micsoda tetű dolog cserben hagyni a szövetségest. Az ókori ember pedig talán azt, hogy bár szegény spártaiak eleinte moccanni sem tudtak az ünnep miatt, de végül teljesítették kötelességüket, szóval, nagyon korrektek voltak egyfelől Apollón isten, másfelől a hellén ügy iránt.
Történetünkből kitűnik, hogy ugyanazon eseménysornak több értelmezése is lehetséges. Különösen igaz ez a történelem magyarázatában. Ha nem vesszük figyelembe, hogy egyazon eseménysort szükségszerűen másképp értékeljük ma, mint a régmúltban, hiszen időközben elpusztult a szóban forgó civilizáció, eltűnt az akkori politikai, gazdasági, szellemi környezet, vele együtt a szemtanúk, akkor aktualizáljuk a múltat, amit pedig nem szabadna.
Mindig meglep, amikor teljesen felkészületlen, műveletlen és alapvetően elfogult emberek szellemi ügyekben mutatnak irányt. Egyszer László Gyula professzorral készítettem interjút. Mutatta nekem a feje felett a roskadásig teli könyvespolc tetejét: oda gyűjtötte össze a neki megküldött amatőr őstörténeti munkákat. Derék uruguayi magyar fogorvosok és kanadai magyar szobafestők írták azokat a veretes szakkönyveket, nyilván úgy, hogy elolvastak egyet és rögvest írtak egy másikat. László professzor nem ítélkezett, csak mosolygott és a »termékeny bizonytalanság« fontosságát hangsúlyozta, ennek vezérfonalként kell végighúzódnia a történész életén, mondta. Merthogy a tényeket sokféleképpen csoportosíthatjuk, a lényeg, hogy soha nem mondjuk azt, hogy így volt, hanem csak annyit, hogy így lehetett, hiszen a régmúltban ásunk mélyre, kevés a kapaszkodó, kevés a bizonyosság.”