Meghaladni? Marxot?!

„Releváns-e Marx a XXI. században? Tesszük fel maguknak a kérdést A tőke írójának születését követő bicentenáriumi ünnepségsorozatot követően egy egykori államszocialista ország polgáraként. 1991-ben felbomlott a Szovjetunió, felszámolva a XX. század második felének hidegháborús éráját. Sorra buktak meg a kommunista pártok vezette államszocialista rendszerek Kelet-Európában és Ázsiában. Véget ért a kétpólusú világ, az Egyesült Államok győztes szuperhatalomként került ki a konfliktusból, hegemónként lépve át a XXI. századba.

A kapitalizmusnak mint társadalmi-gazdasági rendszernek nem maradt érdemi kihívója, sőt, egyes értelmiségiek már a történelem végéről beszéltek. Divat lett kihajítani Marxot, meg a nyomában kifejlődött diverz gondolati hagyományt, mint olyasvalamit, ami egyenlő a megbukott tervgazdaság miatt kenyérért sorban állók tömegével, a Gulágokkal, a Vörös Khmer rémtetteivel, a városokat elborító, tévesen szocreálnak nevezett panelházak betonfalansztereivel, esetleg a padláson porosodó Lenin-összessel.

Marx látszólag olyan elavult kérdéssé vált, amiről már csak ősz professzorok vitatkoznak, de az emberek többségének az állampárt által kisajátított, parancsra kivezényelt, a munkások helyett a munkát ünneplő parádék és a balatoni SZOT-üdülő jutott eszébe. Kedvelt kortárs klisének számít, hogy mind a reformista, mind pedig a forradalmi baloldal válságban van. Súlyos köteteket, polcok tömkelegét töltik meg az értelmiségi értekezések ennek okairól. Hogy vajon hol kezdődött ez a válság, 1917-ban Péterváron? 1959-ben Bad Godelsbergben? Talán a 68-as diáktüntetéseket követően? Erről eltérő értelmezések vannak.”