Lopni és lopni hagyni

„Persze, nem minden esetben, leginkább csak akkor kell félnünk a törvény szigorától, ha szerencsétlen, piti bűnözők vagyunk. Olyan szánalmas alakok, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy milyen nagyban utazni, netán közel lenni a tűzhöz, fontos embereket ismerni, vagy legalábbis azt a látszatot kelteni, mintha ismernénk őket. Néhány százezer vagy millió forinttal nagyon kellemetlen lebukni, mert ilyen esetekben többnyire megbüntetik az embert, nagyobb tételeknél ez a veszély nem mindig fenyeget. Persze, mint mindennek, ennek is megvan az oka, mégpedig az, hogy a pitiáner elkövetők többnyire nincsenek abban a helyzetben, hogy komolyabb összegekhez vagy értékekhez hozzáférjenek, ily módon azokat ellopni sem tudják.

Arról nem is szólva, hogy vannak esetek, amikor jogilag nincs szó lopásról, mert nem vittek ki fondorlatos módon számítógépeket a parlamenti raktárból, mindössze annyi történt, hogy eltűnt sok millió, esetenként néhány milliárd forint az adófizetők pénzéből. Említhetnénk például annak az ismert politikusnak az esetét, aki nem lopott számítógépeket a parlament raktárából, viszont volt, vagy talán még most is van neki az a nem túl szerencsés ügye a magát csengeri örökösnőnek mondó Szabónéval. Ha valaki már nem emlékezne: a sajtóban megjelent és mindmáig nem cáfolt híradások szerint hősünk mintegy 800 millió forintért vállalta volna az állítólagos örökösnő 1300 milliárd forintos pénzének a kezelését.

1300 milliárd forint jóval több, mint a 14 millió, ám az említett szemmel láthatóan jól van, gyakran látjuk a televízióban, időnként meg is szólal, ilyenkor veretes magvasságokat mond, és erkölcsi magaslatokról osztja a morált. Mindezzel nem arra biztatnám a kedves olvasót, hogy nagy tételben lopjon, mert azt könnyebben meg lehet úszni, mintha csak kevés pénz, érték tapadna a kezünkhöz. Épp ellenkezőleg: véleményem szerint sem sokat, sem keveset nem illik lopni. Akkor sem, ha jó esély van arra, hogy olcsón megússza, vagy nem is ítélik el érte az embert.”