Gondolatok a biopolitikai szuverenitásról

„A most megmutatkozott járvány-sérülékenység az egész globalizáció további sorsa szempontjából felveti, hogy a globalizációs összefonódásból származó termelési és kooperációs előnyök ma már – és a jövőben egyre inkább – pusztán az informatikai összefonódás segítségével is megteremthetők a népesség legnagyobb mértékű országhatárokon belül maradása mellett. Csak utalok a távmunka szinte korlátlan lehetőségeinek épp a mostani járvány hatására megindult feltérképezésére. A globalizáció így az emberi lét négylétrétegűségét illetően (fizikai, biológiai, lelki-érzelmi és értelmi létrétegek) a gépi értelemmel (MI) kibővített legfelsőre leszűkítve folyhat igazán tovább, míg a napjainkban megmutatkozott biológiai sérülékenység miatt az emberközösségek nemzetállami határai ismét erősebb szerepet kaphatnak a jövőben.

Röviden tehát a globális hatalmak biopolitikai szuverenitásának kivédésére az állami szuverenitás reneszánsza jöhet már a közeljövőben, ha az információk szerint már Afrikában és Ázsiában »ketyegő« további vírusveszélyek járványokká válnak, és ki tudja, hogy mi minden »fő még a fazékban« a nagy laboratóriumok konyháiban. Épp most mutatta meg ez a járvány, hogy egy állam képessége a villámgyors határlezárásra, a külföldiek kirekesztésére, és a népessége veszélyeztetett részének karanténba zárása hatásosan tudja blokkolni a külföldről indult járványokat a határon.”