A Jobbik jelöltjének valószínűleg ciki lenne helyben a sajátjai között, ha egyértelműen módosítana korábbi álláspontján.
„A tiszaújvárosi időközi választáson a baloldali pártok rasszista képviselőjelöltet támogatnak és hallgatnak az egészről. Bíró László Budapestről judapestként emlékezett meg egy kommentben, máskor pedig azt mondta, ezt az országot a Sztojkáktól is meg kell védeni, illetve tetűcsúszdásokként azonosította a zsidókat. Ha nagyon kérdezik, az ellenzéki politikusok azt mondják: bocsánatot kért és az őszinte volt. Lehet, hogy őszinte volt, de ezt az őszinteségét kizárólag az őt támogató pártokhoz intézte. Érdeke volt. Mindezekkel együtt, akár őszintének is gondolhatja, hogy rasszizmusával nem akarja a pártok együttműködését megzavarni. Rasszizmusa miatt azonban sem a cigányságtól, sem a zsidóktól, sem – mindezek miatt – a magyar nemzettől nem kért bocsánatot. Mélyen és átélten sem, felszínesen sem.
A Jobbik jelöltjének valószínűleg ciki lenne helyben a sajátjai között, ha egyértelműen módosítana korábbi álláspontján. Nem erre szervezte meg a megyei pártközösséget. Nem lenne őszinte. Inkább, jó kereszténynek tartva magát, kihagyva a kényelmetlenségeket, gyorsan megbocsátott saját magának és túl is lépett a dolgon. Az ellenzék baloldali pártjai, azaz az összes a Jobbikon kívül, próbálják ezt az egészet túlélni. Teszik ezt azért, mert próbálják az egész NER-rendszert is valahogy túlélni. Ki így, ki úgy. A NER-rendszer egyik alappillére az egyfordulós választási rendszer. Ez teremti meg a helyzetet arra, hogy inkább a szégyen vállalása a jelölt miatt, mintsem az ellenzéki pártok együttműködésének kockáztatása.
Éppen ezért egymástól sem kérdeznek. Úgy működnek ők együtt, ahogy Orbán Viktor Európát elképzeli: szuverenitás, egymás ügyeibe történő bele nem szólás. Jelöltet sem bírálunk felül. A Jobbik jelölhet rasszistát. Legfeljebb elnéznek másfele akkor a többiek. Tulajdonképpen bárki jelölhet rasszistát. Ennek a leendő közös fellépésnek a legnagyobb ellensége: az előválasztás. Nehogy már valakik, valahol felborítsák az erősorrendet. Inkább az együttműködés nem veszélyeztetése, mert az egyfordulós választási rendszer ezt igényli. Ezért hallgatjuk azt, hogy kellene az előválasztás, de nem történik az előkészítésében igazán semmi. Érzi az ellenzék, hogy nem hagyhatja ki, de már megérkeztek az első hangok arról, hogy nem kell minden körzetben, mert vannak egyértelmű helyzetek.”