A méltóságról

„Szóval, ha jól értjük a propaganda-narratívát (ami embert próbáló feladat), akkor ezek a kettős mérce vesszőparipáján lovagló álfüggetlen indexesek saját kezűleg verték szét a szerkesztőséget, és aljas módon azért tették kockára az egzisztenciájukat, hogy ezzel is az éppen a balatoni birtoklásversennyel elfoglalt, makulátlan jobboldalnak ártsanak, és lejárassák az ország tekintélyének jó hírét, mikor pedig a leghitelesebb forrásból származik a hír (mi hamisítottuk), hogy ezek az indexre került hisztizsákok Soros György dollármilliárdjainak ölelő karjaiba futnak.

Teljesen nyilvánvaló, mint Mészáros Lőrinc fénylő tehetsége, hogy itt baloldali belháborúval van dolgunk, a Gyurcsány ármánykodó vezetésének örve alatt. Már csak azt kell kiderítenünk, hogy konkrétan Biszku elvtársnak mi ebben a szerepe. Amúgy is csak az a céljuk, hogy ajvékolva telesivalkodhassák a sajtót, hogy nincs sajtószabadság, pedig a sivalkodás bizonyítja legjobban, hogy van. Igenis van sajtószabadság, a miniszterelnök úr személyesen engedélyezte. Aki mást mond, az libernyák fakenews-gyáros. És ezt sokan el is hiszik. Ami, mondhatni, »indexikus« jele a közállapotoknak.

Mintha nem azt hallgattuk volna nemrégiben is, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem modellváltása egyenesen nagyobb autonómiát biztosít az intézménynek, a művészi szabadság szárnyalhat, aki politikai beavatkozástól tart, az rémeket lát? Na és hát nem az lett az egész buherálásnak a vége, hogy Vidnyánszky Attilát meghosszabbították Bicskéig, konkrétan a Vas utcáig? Micsoda meglepetés! Tényleg, ha száz embert kellett volna felsorolnunk, hogy ki lesz az újonnan gründolt szervezet kuratóriumának elnöke, az ő neve biztosan nem jutott volna eszünkbe.

És emlékszünk arra is, amikor a CEU ügyében Nobel-díjas(!) tudósok, nemzetközi hírű egyetemi közösségek tiltakoztak, mert mindenki tudta, hogy sunyi módon (kifejezetten az intézményre szabott törvény eszkábálása révén, amit aztán arcátlan módon maga a kormány nem tartott be), a »Soros-egyetem« országból való kiszekálására játszik a hatalom. Természetesen elérték a céljukat, a propaganda meg azt harsogja, hogy a CEU nem tartja be a törvényeket (holott a felek közül csak az egyetem tett így), és egyébként is, valójában el se mentek. Hát, ha csak Bécset idő közben nem csatolták Magyarországhoz, akkor ez azért elég nagy csúsztatás.”