„Nem lehet bevallani, hogy az nincs.
Járt-e külföldön? – kérdezik egyre több szituációban, ez most már a szertartásrend része. A kánon szerint koronavírussal megfertőződni elsősorban nem a 6-os villamoson, 3-as metrón, bevásárlóközpontban, több száz fős esküvőn, no pláne kórházban lehet, hanem külföldön. Behurcoltatik. És akkor a magamfajta lúzer, aki nem a körúton belül talált magának párt, hanem a határon túl (ennek édes-bús megéneklése már megtörtént), néz ki a fejéből, hiszen minden héten jön-megy, már több mint 7 éve. Halált megvető bátorsággal vonulok be a Felvidék elfelejtett keleti szegletébe, a határtól légvonalban nagyjából 5 kilométerre, ahol név szerint ismerik azt a pár fertőzöttet, aki felbukkant valaha is.
Szóval, voltam-e külföldön? Hááát, ha már így kérdezi, nem, nem voltam külföldön – szoktam volt mondani. Kezdjek el magyarázkodni? Hogy, hát tetszik tudni, ez nem olyan külföld, nem úgy voltam ott, hogy börtönben éreztem magamat és látnom kellett a tengert, nem egy milánói bárban tomboltan a haverjaimmal, hanem csak életvitelszerűen, meg ingázik az egész család, meg ilyenek. Persze közben megy a műsor, ahogy kell. Államunk szépen megkér mindenkit, hogy hordjon maszkot, ne mászkáljon, ha már mászkál, itthon mászkáljon. Mindenki bólint, mert mi tudjuk, hogy ők tudják, hogy mi tudjuk. Mi van? Hát a jól megszokott összekacsintás van, amúgy a kádári hagyományoknak megfelelően. Mit csináljunk, az már egyszer bevált.
Szóval mondva van a sok okosság, de közben a nép látja, hogy állami vezetőn maximum csak akkor van maszk – akkor se mindig -, ha hivatalosan külföldre megy, és már tényleg nagyon kínos lenne nem felvenni. De így ő is tudja, hogy ezt azért nem kell olyan komolyan venni és a BKV-n szépen felteszi tokára, jobb a békesség, de a kerti grillezésen a haverokkal nem fog ezzel szórakozni. Mostanában megfigyeltem, hogy pincérek elkezdték felkaron hordani, mint valami karszalagot, kötelező hordani, hát ők jelzik, hogy van, szerintem sem lehet 10-12 órát rohangászni benne. Orbán Viktor pontosan tudja, hogy a magyar ember az 50-es táblánál legalább hatvannal megy, de azért a többség nem nyolcvannal. Így van ez is belőve, és ameddig nem növekszik a kórházba kerülők száma, addig így is marad.”