Szóval, voltam-e külföldön? Hááát, ha már így kérdezi, nem, nem voltam külföldön – szoktam volt mondani. Kezdjek el magyarázkodni? Hogy, hát tetszik tudni, ez nem olyan külföld, nem úgy voltam ott, hogy börtönben éreztem magamat és látnom kellett a tengert, nem egy milánói bárban tomboltan a haverjaimmal, hanem csak életvitelszerűen, meg ingázik az egész család, meg ilyenek. Persze közben megy a műsor, ahogy kell. Államunk szépen megkér mindenkit, hogy hordjon maszkot, ne mászkáljon, ha már mászkál, itthon mászkáljon. Mindenki bólint, mert mi tudjuk, hogy ők tudják, hogy mi tudjuk. Mi van? Hát a jól megszokott összekacsintás van, amúgy a kádári hagyományoknak megfelelően. Mit csináljunk, az már egyszer bevált.