A baloldali média végérvényesen elhagyta a kisebbségi jogvédelem ügyét.
Szomorú látleletet adó írás jelent meg a médiának hazánk ügyeit angol nyelven tárgyaló apró szegmensében, szerzője Balogh S. Éva Amerikában élő történész, a Hungarian Spectrum blog főszerkesztője.
Sok szót nem kéne vesztegetni erre az oldalra, hiszen akit Magyarország érdekel, az magyarul olvas magyar portálokat, akit meg Amerika, az angolul olvas amerikai portálokat. Történt azonban, hogy Balogh S. elolvasta a minapi publicisztikámat Mark Rutte holland miniszterelnökről a Mandineren, és úgy döntött, hogy részben lefordítva, részben pedig kommentálva megosztja azt olvasóival.
Ez idáig a történet rendben is van, hiszen állításaimat nyilván vállalom, és természetesen nyitott vagyok a kritikára is. Az már kevéssé van rendben, hogy
Olvassuk el, milyen állítást feltételez részemről a szerző! Szerinte nekem Ruttéval az a bajom, hogy „olyan unalmas ügyekkel foglalkozott, mint a nők jogai, a kisebbségek jogai és a nemi egyenlőség, ahelyett, hogy autokrata politikai rendszert épített volna, mint Orbán Viktor”. („He was preoccupied with such mundane issues as women’s rights, the rights of minorities, and gender equality instead of building an autocratic political system as Viktor Orbán did.”)
És akkor lássuk eredetiben a mondatomat! „A holland sajtóban – eltekintve a néhány, migrációval szemben kritikus apró portáltól vagy színes laptól – a tömeges bevándorlás kérdéséről teljesen egysíkú narratíva jelenik meg, az integráció, nők jogai, nemi és vallási kisebbségek jogai, a biztonsági kérdések fel sem merülnek.”
Most abba ne is menjünk bele, hogy a mondatom nem Ruttéra, hanem a médiára utal. A fő baj, hogy
Nem tudom, hogy direkt írta-e át a mondatomat, vagy csak rosszul tud magyarul, de a lényegen nem változtat. Mint érvelek, Hollandiában az európai szabadság olyan vívmányai, mint a női egyenlőség, vagy a vallási egyenlőség, súlyos csorbát szenvednek, nem ritkán bevándorló vagy migrációs hátterű egyének tettei miatt, és erről a fősodratú média hallgat.
Mire is gondolok pontosan, amikor súlyos csorbulásról beszélek?
Nem óhajtom statisztikákkal fárasztani az olvasókat, inkább idézek két interjút, amelyet az elmúlt évek során készítettem hollandiai vallási vagy nemi kisebbségek képviselőivel.
Egy brazil transznemű interjúalany, aki csak névtelenség mellett nyilatkozott nekem a Szombatban, így fogalmazott 2017-ben:
„Egy Belgiumból Hollandiába érkezett brazil transznemű hölgy – aki nem vállalta névvel a megjelenést – úgy fogalmazott, hogy »gyűlölt« Antwerpenben élni. »Nagyon erőszakos és kirekesztő város. Olyan, mint egy apartheid társadalom a marokkóiak és a fehér belgák között«. A problémája azonban az arabokkal volt: »Még mindig rémálmaim vannak arról, hogy a marokkóiak követtek az utcán. Brüsszel pedig még rosszabb . . . De gondolni sem akarok rá, mert ha eszembe jutna, visszaköltöznék Dél-Amerikába«. Állítása szerint Hollandiában is volt rossz élménye »az arab bandákkal«. A menekült szíreket hajlandó lenne elfogadni, »de a marokkóiakat, algériaiakat, tunéziaiakat: nem, köszönöm«.
És vegyük azt az amszterdami kóser étterem-tulajdonost, akinek a boltját egy szír migráns (azaz nem bevándorló) támadta meg, s akivel 2018-ben beszélgettem:
„»Ha itt, Dél-Amszterdamban sétálok kipában, semmi bajom nem esik. De ha olyan helyre megyek, ahol sok a muszlim, könnyen nagy bajba kerülhetek«. Kérdésemre, miszerint a muszlim hátterű bevándorlókhoz volt-e köze az incidenseknek, Szami egyértelmű választ ad: „»Csak a muszlimokhoz. Sosem hollandokhoz. Sosem hallanál semmi rosszat a hollandoktól. Esetleg szidhatják Izraelt, az ország politikáját – de sosem a zsidókat«”.
A fenti ugyan csak két interjú, de akit számok érdekelnek, a Szombatba írt cikkemben idézek statisztikákat is.
Ilyen finomságok persze nem zavarják Balogh S. Évát, hiszen
Blogjában az „iszlamizmus” szóra egyetlen találat jön be, ahol pont az azóta elhunyt Konrád Györgyöt támadja, amiért kritizálni merte a tömeges migrációt. Balogh S. tehát úgy csinál, mintha Európa egyik sorskérdése nem az lenne, hogy lesz-e még női egyenjogúság vagy szabad vallásgyakorlás a kontinens nyugati felén száz év múlva, hanem hogy én miről írok a Mandineren.
Ezt a cikket sem azért írom persze, mert azt hiszem, hogy majd Balogh S. korrigálni fogja a tudatos vagy véletlen torzítását. Nyilvánvaló, hogy nem tesz ilyet, hiszen ő nem szakmai elveket követő újságíró, hanem világos politikai álláspontot terjesztő propagandista. A cikket azért írom, mert remélem, hogy majd néhány kiábrándult vagy összezavarodott liberális is rá fog kattintani, akik egyébként fontosnak tartják a kisebbségi vagy vallásgyakorlási jogokat, és szeretnék azt hinni, hogy a baloldali média majd egyszer rádöbben Európa iszlamizációjának veszélyeire, és egyszer majd kiáll a régi, kedves liberális témák mellett.
Nekik üzenem: nem fog. A baloldali média végérvényesen elhagyta a kisebbségi jogvédelem ügyét. Ez a realitás 2020 nyarán.
Hiába nézett ki sokáig úgy, hogy a két McLaren-pilóta között dől el az idei egyéni vb-cím a Formula–1-ben, a nyári szünet után nagy fordulat következett be. A címvédő Max Verstappen megtáltosodott.
„Szégyellje magát fidesz bérenc!” – írta több kommentelő is az elemzőnek.
Az Egyesült Államok és Oroszország sem engedte el az ügyet.
Mások már az Európai Unióból is kitennék Magyarországot.
A migrációs folyamatok, a Közel-Kelet konfliktusai, a vallási és kulturális identitás kérdései, valamint a digitális tér radikalizáló hatása mind hozzájárult az antiszemitizmus felerősödéséhez.
A XXI. Század Intézet októberi felmérésből kiderült, hogy a magyar közösségi média felhasználók számára fontos az emberi méltóság védelme és nem szeretik az álhíreket.
Az amerikai pénzügyminiszter „háborús gazdaságként” jellemezte az oroszt, amely nulla növekedést produkál 20 százalékos inflációval.
A volt amerikai elnök nem is titkolja, hogy alapítványon keresztül érné el Magyarországban és Lengyelországban, hogy végre azokat a politikusokat válasszák meg, akik neki szimpatikusak.
