„Nagyjából egy év telt el azóta, hogy a kutatóintézetek átkerültek a Magyar Tudományos Akadémiától az újonnan felálló Eötvös Loránd Kutatási Hálózathoz. Bevált a nagy felzúdulást kiváltó átszervezés?
Úgy látom, hogy az első időszak, azaz a fenntartóváltás időszaka zökkenőmentesen lezárult. A korábban az Akadémia kivéreztetését vizionálók vagy a tudományos élet függetlenségét féltők is megnyugodhattak, hiszen a politika semmilyen módon nem telepedett rá a tudományos életre, mindeközben a kormány által ígért jelentős többletforrások is megérkeztek.
A pénzről még beszélünk, de milyen kép rajzolódik ki az intézményrendszerről az elmúlt egy év tapasztalatai alapján?
Vegyes. Fontos leszögezni: akad néhány műhely, amely a világ élvonalában van, ilyen többek között a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet, azaz a KOKI vagy a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet és még jó néhány másik intézet. Ugyanakkor vannak sajnos jelenleg kevésbé sikeresek is. Végiglátogattam valamennyit, s bizony akadt, ahol a központi támogatás csupán a büdzsé negyedét fedezi, a többit pályázatokból szerzik meg. Óhatatlanul sok energiát köt le, von el a tudományos munkától ez a kényszerű forrásszerzés. Márpedig hiánygazdaságban nem lehet nagy eredményeket elérni. Úgyhogy az elsődleges tapasztalat az volt, hogy stabilizálni kell az anyagi hátteret.
A minap Palkovics László innovációs miniszterrel közösen tettek bejelentést a pluszforrásokról. Pontosan mekkora összegről van szó?
Még az idén tizenegymilliárd forintos kiegészítést kapunk, jövőre pedig huszonkétmilliárddal egészítik ki az Akadémiától »örökölt« évi tizenhét és fél milliárdot. Vagyis a kutatóintézeti hálózat költségvetése több mint kétszerese lesz a korábbinak. Ezen felüli forrásokat is megcélzunk majd, de ezek eléréséhez már elengedhetetlen lesz a hatékonyság növelése is.”