Örömtelen óda

„Nehéz ma már európaiságot emlegetni köztársaságpárti magyarként, úgy, hogy egy évtized után világosan látszik: Európa mindvégig itt volt, az orrunk előtt. Csak éppen egy beltenyésztett sunyi, ám annál agresszívebb unokaöcsije képében.  Az egyszerűség kedvéért, csak így, családiasan: Lőrinc.

Nem konkrét személyről beszélek, hanem egy posztfeudális állatfajtáról, a nemzeti stróman rendről, Orbán Viktor neuronjainak nagyot markoló tenyérben és tág bendőben végződő kiterjesztéseiről, kokainszagú nihilista politikai menedzserek és susogóra Bocskait  húzott üzletemberek szimbiózisáról.

Tetszik vagy sem, így, tíz év után tényszerűen ki kell jelenteni, hogy ezek a Lőrincek a német adófizetőknek és a Deutsche Telekomnak köszönhetően vásárolták fel az Origót. Az EU fejlesztési forrásaiból szerzett jövedelemből vásárolták fel és záratták be a Népszabadságot. A humanitására büszke Nyugat finanszírozta meg nekik, hogy itt a teljes vidéki laphálózatot megszerezzék és kénköves hazugságot böfögő sárkánnyá alakítsák. A EU-s fejlesztési pénzekből rágták be magukat az Index testébe, mint a májmételykór parazitája és nem rajtuk múlott, hogy a szerkesztőség végül elemi immunreakcióval válaszolt a jelenlétükre. A paraziták ugyanis mindenkoron inkább a lassú döglődésben és elnyújtott rothadásban érdekeltek. Európa pedig saját kényelme érdekében inkább beletörődni látszik az alvégen történtekbe.”