11. »Sokszínű és dinamikus szolgáltató szektorra.«
Terjedelmi korlátok miatt, összevonom a fenti négy pontot, már csak azért is, mert elképzelni sem tudom, hogy mi rejlik a jelszavak mögött. Úgy vélem, hogy itt (is) csak az MNB vezetőjének vágyait olvashatjuk, mivel a kivitelezés módját, ütemezését, konkrét irányát sajnos nem osztja meg velünk a mindig elfoglalt Matolcsy, aki erre az évre két-három százalékos GDP növekedést jövendölt. Higgyünk a nemzet nagy álmodozójának?
12. »Versenyképes és hatékony, iránymutató állami intézményekre.«
A szolgáltató és olcsó államra több évtizede igény mutatkozik. A magyar vállalkozó, alkalmazott, nyugdíjas és diák viszont még mindig azt tapasztalja, hogy a mindenható állam csak terjeszkedik, hízik és elveszi a levegőt azoktól, akik eltartják. A központi hatalom intézményei nem könnyítik mindennapjainkat, hanem egyre bonyolultabbá teszik életünket. Matolcsy utolsó – 12. – pontjában megfogalmazott igény (követelmény) viszonylag kis költséggel és gyorsan megvalósítható lenne, ha a törvényhozó és végrehajtó hatalom urai komolyan vennék, hogy a versenyképesség és a hatékonyság nem csak az üzleti szférában értelmezhető, hanem az államigazgatásban is. A Magyar Nemzeti Bank elnöke (bankrendszerünk első embere) sokat tehetett volna és tehetne az előrelépésért, de az elmúlt évtizedben e területen nem mutatott aktivitást. Jósolt, értéktárgyakkal üzletelt, alapítványokat gründolt és most megfogalmazta a XXI. század első felének »Tizenkét pontját«. További szép álmokat, Elnök Úr!”