Kommentelő

Tengődő, lusta, apatikus emberek mindig voltak csak internet meg komentek nem, ahol látszólag csinálhatnak valamit. Elég, ha az ember átrágja magát Goncsarov: Oblomov-ján.

"szigorúan álnéven, hiszen saját magaként nem mutatkozott a virtuális térben." A nicknevek álnevek? Mandiner nickneveim az Úrban, menjen mindenki bánni és gyónni, mert hazugságban, Isten országában bűn élni. És nem lesz örök-fagyi. Valamint úgy médiát fenntartani, hogy dől az állami igehirdetés, az is valahol mamahotel... névtelen támogatólevél írás... és kommentelés minőségi mérés nélkül. Vajon Zöldi munkahelyének mekkora lenne az olvasottsága/ nézettsége, ha önmaguk termelte pénzből kellene élni? Még ha tehetséges lenne, akkor sem tehetséges, mert nincs felület, ahol ezt tapasztalni lehetne... mindenben benne van a piszkos segítő kéz. A Keresztapa mindenképpen alkalmazza, de mert rokon... egy vérből valók, főleg azért. Meg, mert olyanokat alkalmaz, akik valami nemtelen dolgot elintéztek valamikor az életükben és erről tudomása van a Keresztapának. A csücsöri szájú tehát felkel valamikor, jól kiszolgálja az Orbánt Keresztény DNS-t és bármikor rosszat mond arra, akire rámutatnak. Egy idő után ez a rész önkéntessé válik, belső igénnyé. Ki tudja talán az is benne van már, hogy unatkozik.

Jól jellemeztél egy jó pár a mandin is commentelő trollt. Ismerjük őket, még el is dicsekedtek azzal, hogy szétverték a 888- commentfalat és a következő a mandiner lesz. Majdnem sikerült is nekik. Nem tudni miért, a mandiner sokáig tűrte őket, bár sokan jelezték, hogy ami itt folyik, az már tűrhetetlen és el fogják így veszíteni a régi olvasóikat, commentelőiket.

A kifejezés, amit Szentesi keres, a FLEGMATIKUS. A flegmatikus karakterű ember jellemzői közé tartozik a flegma humorérzék, csípős gúny, amivel gyorsan el tud találni másokat. A többi karakternek nincs ilyen humorérzéke (a melankolikus komor, a kolerikus prózai, a szangvinikus vidám, de nem gúnyos). A fölényes gúny a flegmatikus karakterek jellemzője. A flegmatikus karakter másik jellemzője a lustasága: az adottságait sok esetben nem képes kihasználni, megelégszik egy alacsony színvonallal, abba beletörődik, nem különösebben izgatja magát. Ennek ellenére fölényes, és másoknál jobbnak, kiválóbbnak képzelheti magát, mert nyugodt kiegyensúlyozottsága, derűje miatt képes egy nagyon erényes, bölcs ember benyomását kelteni. A látszatkereszténységet senki sem képes jobban alakítani, mint egy flegmatikus. Látszólag minden rendben volna vele - ha nem volna teljesen közömbös mások iránt. A fenti leírás maximum a testi képzetben bicsaklik meg, a flegmatikusok többsége (ld Garfield macskát) inkább kerekded. "Garfield nevét Jim Davis a nagyapjáról, James A. Garfield Davisről vette, mert elmondása szerint: "Nagyapám maga is testes, örökké zsémbelődő, fanyar homorú morózus ember volt, ugyanakkor mélyen érző, de a világ minden kincséért sem mutatta volna ki az érzelmeit, akárcsak Garfield." "Rajzait elküldte néhány sajtóügynökségnek, ahonnan biztató válaszokat kapott. A szerkesztőknek tetszett az új figura, csupán egy dolgot kifogásoltak: folyton a macskának jutottak a jó poénok." De ez végül is nem fontos, a humoristák egy része (pl Hofi, Fábri) tényleg testesebb, de más részük (George Carlin, Woody Allen, Bödőcs Tibor stb) viszont kicsit sem piknikus alkatú. Viszont mindegyikük FLEGMATIKUS karakterű, és a "hülye embereken való fölényes röhögés" mindegyikükre egyformán jellemző. Egy kitűnő film, ahol a flegmatikusok sziporkázó gúnyossága, ugyanakkor a lustaságra, a teljesítmény minimalizálására való törekvése egyaránt kitűnően megfigyelhető, a Ghost world c. amerikai film, szerintem zseniális, Thora Birch, Steve Buscemi és Scarlett Johansson előadásában: https://en.wikipedia.org/wiki/Ghost_World_(film) Iszonyatosan vicces, bár különösebben senki sem fog nevetni rajta, mert nem "térdcsapkodós" poénokkal van tele, hanem elképesztően intellektuális, nagyon kifinomult humor, teljesen más, mint a rendező következő (és jóval ismertebb) filmje, a Tapló Télapó. Teljesen nyilvánvaló, hogy az ilyen karakterű embereknek találták ki a netes "viháncolást" is, mert nem kell különösebben megerőltetniük magukat ahhoz, hogy megcsillogtathassák lenyűgöző humorérzéküket, ami gyakorlatilag rendkívül éles gúnyolódás is lehet. Az összes karikaturista, aki gyors, nem túl elmélyült rajzokkal és poénokkal operál, mind teljesen biztosan flegmatikus. Ami számomra egészen meglepő, hogy a hungarista karlengetéssel magát egy életre tönkrevágó, ezoterikus előadásokba menekülő, nevet váltó Bácsfi Dianának is van egy flegmatikus karikaturista énje. Az alábbi idézet a FB-oldaláról való: "Középiskolában a tantárgy, amelyikből egyáltalán nem voltam jó... A rajz. Pedig imádtam rajzolni. Csakhogy én nem realista, hanem karikaturisztikus stílusban tudok, tudtam már gyerekként is. Máig fájdalmas emlékem: 8-9 éves voltam, amikor le kellett rajzolni a tanári asztalra kitett almát - de mivel én realistán (élethűen) sajna képtelen voltam rá, pár gyors vonással felskicceltem a rajzlapomra egy vigyorgó, napszemüveges almát, csíkos zokniban és bakancsban... Piroska néni, a rajztanárnő nem díjazta a kreativitást, akkora egyest írt be, hogy lelógott az osztálykönyvről" https://www.facebook.com/bacsi.boglarka Na mondjuk ő sem egy piknikus alkat, és még csak lustának sem mondható, de nyilvánvalóan van a jellemének egy flegmatikusan poénkodó oldala is. És tulajdonképpen az is illik rá, hogy hagyta veszni a karrierjét, jóval kevesebbet hoz ki magából, mint amennyire képessége lenne, megelégszik egy sokkal alacsonyabb színvonallal is, mint amennyire eljuthatna, és nem különösebben sír emiatt, igazából sokan kedvelik, és kiderült azóta, hogy tulajdonképpen egy derűs, viszonylag kiegyensúlyozott ember. Egy másik, tipikusan flegma karakter Kern András, aki azt mesélte, hogy imádott gimnáziumba járni, persze nem a tanulás miatt, mert azzal nem fárasztotta magát. De folyton poénkodott, és iszonyatosan jól elvolt. Neki azért csak sikerült egy viszonylag épkézláb karriert összekalapálnia, de biztos, hogy sok flegmatikus tehetség kvázi elveszik. Pl Bihari Viktória (Tékasztorik) karrierje meglehetősen sokára, nehezen indult be, különösebben nem is szárnyal, és aki beleolvasott a könyvbe, az egy nagyon tipikus flegmatikus embert fog ott látni. A sor hosszan folytatható, és talán ebből is világossá válik, hogy a humoristák miért érdeklődnek a lepukkant, lecsúszott karakterek iránt (kicsit magukra ismernek benne). Pl az Üvegtigris, az elveszett egzisztenciák, lúzerek gyűjtőhelye. Balog Tibi bandája az Argóból. A Kontroll föld alatti, röhejes figurái. Virgil Starkwell, a lúzer betörő (Fogd a pénzt és fuss!) A flegmatikusok mellett a szangvinikusok is hajlamosak jóval a képességeik alatt teljesíteni, és kin máson tudna a legjobb ízűn röhögni egy flegmatikus, mint egy szangvinikuson. Vagy saját magán. "Anyámmal élek, babettával járok, macskám van és ne legyek kemény?" "Miért pont Üvegtigris? - Mér? Mi legyen? Fapuma...?" "-Csoki! voltál már 2 nővel? -Egyszerre? -Nem. Összesen!" Na de mi lenne a világgal flegmatikusok nélkül? Sok tekintetben segítenek elviselhetővé tenni az életet. Egy humor nélküli ember aztán igazán veszélyes tud lenni (ld Joker).