Globális víruskezelés

„Nehéz, egyre nehezebb úgy írni a globális járványkezelésről, hogy az ember ne váljon hirtelen fröcsögve kommentelő elmebeteggé. Az idegrendszerünk már nem intakt, hogy finoman fogalmazzak. A törésvonalak többfelé húzódnak, egyrészt ember és ember, másrészt ember és állam között.

Személyes szinten megkaphatjuk bármikor, mondjuk a maszk hiánya miatt az »anyagyilkos« jelzőt, másik oldalról meg a »rettegő, agyatlan droid, fulladjál meg te, ebben a szarban!« – beszólást. A kettő között rengeteg árnyalat van, részben attól függően, hogy a virtuális térben vágjuk a másikhoz, vagy szemtől szemben.

Azért boltban ácsorogva nemrég újra átélhettem kölyökkoromat, a finoman áporodott ’80-as évek hangulatát, amikor még bármilyen »hivatalos személy« a rendőrtől a kalauzig, a portástól a bolti eladóig kötelességének érezte csuklózatni a deviáns ifjúságot, nyilván már enerváltabban, mint 20 évvel korábban. Közel voltam hozzá, hogy emelt hangon megkérjem a szakszemélyzet önkéntes rendőrét, ne cseszegesse már az egy darab chipsszel a kasszánál ácsorgó, maszk hiányában a trikóját az orrára húzó gyereket. Aztán a maszk adta lehetőségekhez mérten vettem egy nagy levegőt, mondván így mind hamarabb szabadulunk. Aki tokára húzott maszkban taperolja az árut, az nyilván felelősebb, érettebb polgárnak számít. Ez persze nem lep meg, mi itt Közép-Európában az 50-es táblánál legalább 60-nal megyünk, de azért mégsem 80-nal, fizetünk valamennyi adót, főleg áfát, de ha lehet, megoldjuk okosba’ és felvesszük a kurva maszkot, de inkább csak – színházi megfogalmazással – »lejelezzük«.

Miért is tennénk másképpen? Mert zárt térben maszk nélkül beszélő fejek kérnek rá? Mert az eddig kompetensnek gondolt professzor is hetente tologatja a »második hullámot« egy 3-4 hónapos skálán, vagy éppen arról beszél, hogy nem is lesz? Idejön a WHO területi képviselője, aki töredelmesen bevallja, hogy fogalmuk sincs, hol van vége az elsőnek, és honnan számítjuk a másodikat. Maszkot nem vesz fel, mert arra már ő is rájött, hogy levegőt venni és hosszan beszélni nem lehet benne, de azért a szervezete nagyon kér mindenkit…”