Egyszer ennek a korszaknak is vége lesz

„Emlékszem, 7 éve hogy örültem, mikor Origo címlapon voltam, aztán meg mi lett belőle...

Nem tudom, az Index beszántva lesz vagy központilag kiadott karaktergyilkosságok és tévedhetetlen kormányról szóló népmesék platformjává válik-e, ez így, ebben a formában ennyi volt. Kis tüntike, pár cikk aztán megy tovább az élet, hiszen amíg rántott hús és szerelem van, addig minden megvan. Kit érdekel, hogy az értékek és a hozzáértés helyét átveszi a szervilizmus, a szeretet helyét a rosszhiszeműség? Úgy tűnik, senkit. Amíg a jóságos kéz krumplit kínál, nem kell gondolkodni, felnőni. Politizálni meg pláne nem, hiszen már az is annak számít, ha véletlenül zavar, hogy a sajtószabadságot módszeresen haraptatják a padkára és a fog, ami először koccan-moccan, később már törik és valahogy utána nem olyan szívesen beszél a száj. A többi meg jól be van tömve paprikás krumplival, migránshíradóval és káoszig tolt dezinformálással. És bumm, máris kész az illiberális leves! A recept már nem is olyan titkos, de annál régebb óta ismert összetevője a gyűlölet, műanyag dobozban, kiirtott fák helyén a művház mellett, tudatlanságból elfogyasztva, gondatlanságból elkövetve. Amíg bál van – márpedig bál lesz – ezzel elvagyunk, emellett elutálgatjuk egymást, miközben a jövő ránk sötétedik. Bár a vízben lassan forralt béka már nem mászik fel a létrára, hogy jelezze, esni fog-e és nem tűnik fel neki, hogy jön a vég, nem csak az Indexnek, egyszer ennek a korszaknak is vége lesz. Mert nem kell hozzá létra, hogy tudjuk: örökké nem eshet.”