Az Európai Unió mi vagyunk

„Amikor az Európai Bizottság vagy Parlament vitatja valamely intézkedésünket, a felelősséghárítás az Európai Unióra mint külső tényezőre mutat.

Pofonegyszerű lenne az élet és csupa élvezet a politizálás, ha minden gazember a baloldalhoz, minden rendes ember pedig a jobboldalhoz tartozna. Könnyen megtalálnánk a helyünket a saját közösségünkben, nem is lenne kérdés, hogy kik mellett állnánk ki nap mint nap, és ráadásul tehetnénk ezt minden erkölcsi és gyakorlati fenntartás nélkül. Elkerülnének minket a kínos helyzetek vagy éppen az önmarcangoló tépelődés, hogy helyes döntést hoztunk-e, a helyes mondatot mondtuk-e, a megfelelő embert támogatjuk-e.

Hasonlóképpen móka és kacagás lenne minden hétköznapunk, ha igaz lenne, hogy az összes, Magyarországot bíráló mondat aljasságon, hazugságon, cselszövényen alapul. Ha igaz lenne, hogy mi vagyunk azok, akik mindig, minden körülmények között tudjuk a valót, ám, sajnos, körül vagyunk véve tökfilkókkal és alávaló gonosztevőkkel, akik nem engedik, hogy a magyar géniusz kibontakozzék. Akkor nyilvánvalóan számíthatnánk minden okos és jó szándékú ember segítségére.

A Jóisten azonban, fájdalom, nem így rendezte el a világot. Erkölcsi hajlam és politikai nézetrendszer nem mindig esnek egybe a kívánságaink szerint, mint ahogyan a jellemesség és eszesség sem nemzeti vonalak mentén rendeződik. Elfogadhatunk és használhatunk olcsó sztereotípiákat, ám, ha tiszteletet várunk el másoktól, nekünk is mentesnek kell lennünk a leegyszerűsítő tiszteletlenségektől.”